„Ez a világ, amelynél nagyszerűbbet és éke­seb­­bet a természet sosem alkotott, és a lélek, a­­­­­­­­­mely szemléli és csodálja a világot, s egyúttal an­­nak legpompásabb része is, egészen a miénk és örök, s mindaddig együtt él velünk, ameddig jómagunk élünk. Bárhová űz tehát a sors, siessünk oda vidáman és emelt fővel, ret­­tenthe­tetlenül, s végigvándorolhatjuk az e­­­­­­­­­­­­­­gész földkerekséget, e világon igazi számű­ze­­tés nem lehet; mert a világon semmi sincs, amivel az ember közösséget nem érezne. Min­denünnen egyaránt az égre röppen tekintetünk, a menny a földtől mindenütt egyforma távolságra van.”

Seneca

 

 

„Ne idegenként bolyongjon az ember saját birodalmában […]. Aki nem tudja, hogy a villám elektromos szikra, aki a fizika, kémia és biológia legfontosabb alaptényeit nem ismeri, azt manapság műveletlennek nevezzük. Mégis be kell látnunk, hogy kevesebbet veszítünk, ha nem vagyunk tisztában e dolgokkal, mintsem a lényeggel, ama megnyilvánulási formákkal, amelyek az államban és a társadalomban körülvesznek bennünket, s amelyekben létünk gyökerei rejlenek. Nem külső tárgy, mint a természet, hanem egy benső, amit képesek vagyunk megértéssel felidézni: saját Énünk az, amit e helyütt újra fel kell ismernünk. A társadalom olyan, akár egy bűvös tükör; csak azáltal születünk meg, hogy belepillantunk – felébresztve tükrözi vissza saját lényegiségünket, amelyben felismerünk egy máskülönben rejtett szellemi hazát.”

Othmar Spann

 

 

„Minden emberben van egy romolhatatlan csillag, egy szubsztancia, ami arra ítéltetett, hogy a halhatatlanságban kristályosodjék ki. Ez utat mutatva múlhatatlanul ott ragyog az »Önmagam« fényteli közelségében. Az ember az igazsággal, az imával és az erénnyel, és csak ezekkel szabadíthatja ki e csillagot földi akadályoztatottságából.”

Frithjof Schuon

 

 

<<< Ars Naturæ, III–IV. évf. 5–8. sz. – Az ember földi természete >>>

 

 

A Föld, mely tág teret
nyit a létre

 

Védikus himnuszok

 

 

A Föld himnusza[1]

 

 

 

1. Az Igazság, a Hatalmasság és a szörnyű erejű Rend,
a beavatás, az aszkézis, Brahman, s az áldozat:
ezek tartják fenn a Földet;

Úrnője Ő mindannak, ami volt, s ami lesz, a Föld:
nyisson nekünk tág teret a létre!

 

2. A Föld, kinek magas hegyeit, meredek lankáit,
hatalmas, kiterjedt síkját
az emberek sűrűje nem zsúfolja be;

Ki a sokerényű gyógynövényeket hordozza:
táruljon ki és gazdagítson minket!

 

3. Benne lakozik az óceán, a folyó s [mind] a vizek,
belőle ered étel és termény;

A Földön él mindaz, mi lélegzik és mozog:
tegyen minket elsővé a [lét rendjében]!

 

4. Övé a négy égtáj,
belőle ered étel és termény,

Ő hordja számtalan formában mindazt, mi lélegzik és mozog,
a Föld: adjon nekünk ételt s teheneket!

 

5. Hol egykoron őseink léte kibontakozott,
hol az istenek győzedelmeskedtek a démonok felett;

Tehenek, lovak és madarak otthona, a Föld:
nyújtsa nekünk a jólét kegyét s ragyogó erélyt!

 

6. A mindenséget hordozó, szilárd alap, a bőség kincsestára,
aranyló kebel, hol a világ otthonra lel;

Ő hordozza Agni Vaisvánarát, Indrát s bikáját, a Föld:
tegyen minket gazdaggá![2]

 

7. A Föld, a mindent-adó, kit örökké éber istenek vigyáznak lankadatlanul:

Harmatozzon édes nektárt nekünk, itasson át minket ragyogó eréllyel!

 

8. Ő, ki kezdetben víz volt az égi óceán felett,
s kit a bölcsek a varázslatok révén kutattak fel;

A Föld, kinek szíve a legmagasabb égben lakozik halhatatlanul,
az igazságba burkolózva:

Hevítsen minket izzó fénye,
adjon nekünk erőt ama legfensőbb birodalomban!

 

9. A Föld, hol rohanó vizű folyók zúgnak
éjjel-nappal lankadatlanul:

Üdítsen fel minket áradó bőségének tejével,
itasson át minket ragyogó eréllyel!

 

10. A Föld, kit az Asvinok mértek ki,
kit Visnu járt be [hatalmas] lépteivel;

Kit Indra, a hatalom és kegy ura,
megtisztított az ellenségektől önmaga számára:

Bocsássa ki tejét Nekem, mint anya a fiának![3]

 

11. Ó Föld, sziklás, hófödte hegyeid,
kies vadonod fogadjon szelíd jóindulattal;

Szabadon állok e Földön, sértetlenül és meg nem rontva:
a barna, sötét és vörös,
ezer színben pompázó, szilárd talajon,
mit Indra oltalmaz!

 

12. Ó Föld, vonj minket középpontodba, köldöködbe,
éltető erőid körébe,melyek a testből fakadnak,

Tisztíts meg minket!
Anyám a Föld, az ő fia vagyok,
apám Pardzsanyja: szabadítson meg minket Ő![4]

 

13. A Föld, amin az oltár szent terét körülzárják,
amin a minden-teremtők az áldozat [örök] fonalát szövik,

Ahol az oszlopokat felállítják, magasba emelve őket
tisztán és ragyogóan, az áldozati rítus előtt:

A Föld, a gazdagon növekvő, növeljen minket naggyá![5]

 

14. Aki gyűlöl minket, aki ellenséges velünk
és támad minket elméjében vagy fegyverrel:

Igázd le azt, ó Föld, ahogy tetted korábban!

 

15. Tőled születnek és benned élnek a halandók,
Te hordod s táplálod a kétlábúkat és a négylábúakat;

Tiéd, ó Föld, az ember öt faja, kik halandók ugyan,
[de] a felkelő nap sugarai halhatatlan fénnyel ragyogják be őket.

 

16. Ontsák felénk bőségüket egyszerre mind e lények,
zengj édes dalt nekem, ó Föld!

 

17. A Föld, min vándorlunk örökké, a mindeneket szülő,
a gyógynövények anyja,a szilárd Föld, kit a Törvény (dharma) tart fenn:

Legyen kegyes és szelíd hozzánk!

 

18. Hatalmassá lettél, létünk óriás terévé,
hatalmas lendület mozgat s renget;

A hatalmas Indra őrködik feletted lankadatlanul;

Add, ó Föld, hogy aranyló fénnyel ragyogjunk,
és senki ne gyűlöljön minket!

 

19. A Földben és a gyógynövényekben a Tűz (Agni) lakozik,
a Tűz hordja s táplálja a vizeket, Tűz van a kövekben

És az emberekben, Tüzek égnek a tehenekben és lovakban.

 

20. A Tűz hevével izzik a Nappal, a tágas égbolt is övé, az Istené;

A tüzet, az áldozat hordozóját, a tisztított vaj szerelmesét,
a halandók gyújtották lángra!

 

21. A fekete-térdű Föld, ki a Tűz ruháját magára ölti:
szítsa fel erőm hevét, élezze meg elszántságom!

 

22. A Földön mutatják be az áldozatot,
s tesznek méltó felajánlást az isteneknek;

A Föld táplálja a halandó embereket,
megadva mindnek a maga ételét:

A Föld segítsen minket éltető lélegzethez és erőhöz;
a Föld adjon nekem hosszú életet!

 

23. Ó Föld, hadd illatozzak édesen illatoddal,
mi belőled származik, s a növényekben, vizekben él,

Miből a gandharvák és apszaraszok részesültek [egykoron];
add, hogy senki ne gyűlöljön minket![6]

Ó Föld, hadd illatozzak édesen illatoddal,
mi a lótuszban testet öltött, s mit a Nap menyegzőjén

A halhatatlanok készítettek el egykoron;
add, hogy senki ne gyűlöljön minket![7]

 

25. Hass át minket illatoddal, ó Föld:
ez a boldogság kegye és a szépség ragyogása az emberekben,
férfiakban és nőkben,

Ahogy a lovakban, a hősökben,
a vadon állataiban és az elefántokban,

S ez a fiatal lányok tündöklő szépsége.
Add, hogy senki ne gyűlöljön minket!

 

26. A Föld: szikla, kő és por
– egységbe tömörül és szilárdan megtartatik:

Neki, az aranyló keblű Földnek hódolok tisztelettel.

 

27. Ahol a fák, az erdő urai állnak örökké mozdulatlan:

A Földet, a mindent-táplálót,
a szilárdan megmaradót köszönti hódolatunk.

 

28. Ha ülünk vagy felkelünk, állunk vagy útnak indulunk,

Jobb lábunkkal vagy bal lábunkkal előre lépünk:
ne inogjon meg alattunk a Föld soha!

 

29. A Földhöz szól imám, a megtisztítóhoz, a türelmes Földhöz,
kit Brahma növelt hatalmassá;

Ó Föld, benned virágzik az éltető erő,
Te osztod az ételt termékenyen:
hadd telepedjünk meg rajtad!

 

30. Tisztán áradjanak a vizek, hogy testünk [ép maradjon];
nyomorúságba taszítjuk, ki bánt minket;

Megtisztítom magam, ó Föld, a tisztulás eszközeivel!

 

31. Keleti égtájaid s az északiak, a dél irányok s a nyugatiak:

Fogadjanak engem kegyes jóindulattal utamon.
Míg lábam a földre támaszkodik, ne vesszek el soha!

 

32. Ne űzz el minket nyugatról és keletről, északról és délről,

Légy jó hozzánk, ó Föld; az útonállók ne leljenek ránk,
tartsd távol tőlünk a gyilkos fegyvert!

 

33. Amíg társam, a Nap segedelmével Rád tekintek:

Ne hunyjon szemem világa, ahogy múlnak az évek!

 

34. Amikor fektemben jobb oldalra, bal oldalra fordulok,
amikor minden irányban kinyújtózva
s bordáinkat feléd fordítva lefekszünk Rád:

Ne bánts minket akkor, ó Föld,
légy mindnyájunk [nyugalmas] ágya!

 

35. Ha földed kiásom, gyorsan növekedj és virágozz újra,

Ó megtisztító, add, hogy ne ejtsek rajtad halálos sebet,
ne sértsem szíved, érzékeny lényeged!

 

36. Tied, ó Föld, a forró nyár, az esős évszak,
az ősz és a tél, a fagyos tavaszelő és a tavasz;

Rend kimérte évszakaid és éveid
bőséget harmatozzanak nekünk éjjel-nappal!

 

37. A Föld, a megtisztító, ki a Kígyótól visszahőkölt:
benne voltak a tüzek, mik a vizek mélyén lakoznak;

Ő szolgáltatja ki [Indrának] az isten-gyalázó daszjukat;
Indrát választja, s nem Vritrát, megőrzi magát Sakrának,
a legkiválóbbnak, a hatalmasnak.[8]

 

38. A Föld az, kin az oltárt, az áldozati edényt és oszlopot felállítják;

Ahol a bráhmanák zengik imájukat, a Rig-véda,
a Száma-véda és a Jadzsur-véda tudói;

Ahol az áldozópapok buzgólkodnak,
hogy felajánlják a szómát Indra italául.

 

39. A Föld, melyen egykoron a látók (risi),
a hét világ-teremtő szent, előhívták énekükkel a teheneket:

A rítus, az áldozat és az aszkézis által.[9]

 

40. A gazdagságot tárja fel előttünk a Föld!

Bhaga szegődjön társául,
s Indra vezesse őket útjukon![10]

 

41. A Föld, amin a halandók táncolnak
és énekelnek szerteszét zajongva;

Hol a háborúk dúlnak,
s a dobok harcba hívó hangja zeng:

Űzze el ellenségeinket a Föld,
szabadítson meg ellenségeimtől engem!

 

42. Rajta terem étkünk, a rizs és a gabona,
övé az ember öt faja:

Hódolat neki, a Földnek, Pardzsanyja úrnőjének,
kit az eső hizlal és dúsít!

 

43. Erődjeit az istenek alkották,
sík mezején bontakozott ki [az emberek léte];

A Föld, ki a mindenséget méhében hordozza:
Pradzsápati tegye szelíddé nekünk minden táját![11]

 

44. Drága kincset hord magában a Föld,
számtalan rejtekén: adja nekem kincsét, drágakövét, aranyát;

Az Istennő, a kincset-adó, [bőkezű] adakozó,
ajándékozzon meg kegyesen kincseivel minket!

 

45. Sokfajta népet hord magán a Föld,
kik más-más nyelven beszélnek
és különféle törvényt követnek, lakóhelyük szerint;

Tápláljon engem [e Föld] a drága javak ezer folyamával,
mint nyugodt tehén, ki ellenkezés nélkül adja tejét!

 

46. [Ó Föld], kígyód, s durva csípésű skorpiód,
kit a tél titkos rejtekére űz, a hidegtől elzsibbadva,

A giliszta, s ami csak esős időben megelevenedik és mozogni kezd:
a csúszó-mászó mind kerüljön el minket, bánj velünk szelíd jóindulattal!

 

47. Sok a Te utad, min az emberek utaznak,
kocsik és szekerek járnak,

S hol találkozik egymással jó és gonosz; add,
hogy sikerrel tegyük meg utunkat,
elkerülve az útonállókat és a rablókat:
bánj velünk szelíd jóindulattal!

 

48. Ő hordozza az ostobákat, s a mestereket [is],
türelmesen szállást ad jóknak és rosszaknak egyaránt;

Társa, kivel harmóniában van, a vadkan:
a vaddisznó előtt nyitja meg tereit.[12]

 

49. Vadállataid, kik az erdőben élnek kedvükre,
az emberevő oroszlán és tigris, kik a vadon ösvényeit járják,

A sakál és a farkas: tartsd távol őket tőlünk,
ó Föld, űzd el a bajt, a rossz szellemet, az ártó démont!

 

50. A gandharvákat és az apszaraszokat, az arájákat, a kimídinokat,

És a pisácsákat: tartsd távol tőlünk mind az ártó démont, ó Föld![13]

 

51. A Föld, akit a szárnyas kétlábúak követnek reptükkel:
hattyúk, sasok, keselyűk, s mind a madarak;

Hol sebesen rohan a szél, Mátarisvan:
felkavarva a port és megrázva a fákat,

S a szél fúvásával-zúgásával együtt lobog a tűz lángja.[14]

 

52. A Föld, hol egyesül és megoszlik az éjszaka és a nappal,
az éj sötétje és hajnal vöröslő napvilága;

A Föld, kit az eső beborít és magába ölel:
fogadjon minket szerető jósággal s kedvesen, bárhol lakozunk!

 

53. Djausz adta nekem e [világot],
a Föld s a levegőég e tág teret;

Agni, a Nap, a vizek s együtt az összes istenek
adták nekem az értelem erejét.[15]

 

54. Én vagyok a győzedelmes,
nevem a Földön: a legfensőbb;

A Győző vagyok, ki úrrá lesz a mindenségen,
meghódítva minden szegletét.

 

55. Az istenek [Földnek] neveztek el, mikor kitártad előttük tered,
ó Istennő, s szerteszét kiterjesztve magad hatalmassá lettél;

Beléd költözött a jó lét ekkor, s megalkottad a négy égtájat.[16]

 

56. A falvakban és az erdőben,
s ahol csak összegyűlnek emberek e Földön,

Gyűléseinken és tanácskozásainkon:
szeretettel szólunk rólad [ó Föld]!

 

57. Mint ló a port, lerázta magáról a népeket, kik [rajta],
a Földön éltek immár születése óta,

[Ő] a világ csodás vezére, a fák őre,
ki a gyógynövényeket magában hordja.

 

58. Amit mondok, édes szavakkal mondom,
amit látok, szeret engem,

Erőm ragyog, szilaj hevem gyorsan izzik:
lesújtok azokra, kik ártani akarnak!

 

59. Békés Föld, csodás-illatú, szelíd kedvességgel fogad,
tőgye tejtől duzzad, nektárja bőséggel csordul:

Áldjon meg jóságával és nektárjával engem!

 

60. Őt kutatta Visvakarman az égő áldozattal:
őt, ki a hullámzó ég bensejében lakozik;

Tápláló edény, elrejtve mélyen:
feltárta élvezetét azoknak, kik anyjukként bírják őt.

 

61. Te vagy az emberek edénye,
a vágyainkat betöltő határtalan tökéletesség,
a messze kiterjedő;

Miben hiányt szenvedsz, beteljesíti azt Pradzsápati,
a Rend elsőszülötte!

 

62. Szülötteid, kíntól és kórtól szabadon,
legyenek a mi üdvünkre;

Életünk hosszú legyen,
s éber világosságban áldozzunk Neked [sokáig]!

 

63. Ó Föld, Anyám,
őrizz meg engem boldog örömmel,
szilárd bizonyosságban;

Összhangban az Éggel, ó Költő (kavi),
hozz nekem ragyogó dicsőséget, gazdag jólétet!

 

 

A gyógynövények himnusza[17]

 

 

 

1. A gyógynövények, kik az ősi időkben születtek,
három világkorszakkal az istenek előtt,

A barna színűek száz és hét helyét idézi elmém.[18]

 

2. Ó, kedves anyák, százféle helyen születtek,
ezer formában szökkentek szárba,

Gyógyító erőtök szintúgy ezerféle:
szabadítsátok hát meg [betegemet] minden kórtól!

 

3. Örvendjetek e gyógynövényeknek [ó emberek]:
virágokkal ékesek, gyümölcsökben gazdagok;

Ők azok, kik [a betegséggel szemben] sikerre visznek [minket],
mint győztes lovak a versenyben.

 

4. Gyógynövények, istennők, kedves anyáink:
a Ti [orvosságotokért] folyamodom;

Hogy [gyógyításommal] elnyerjek lovat, tehenet, ruhát,
s visszanyerjelek téged, ó ember!

 

5. Otthonotok az asvattha fa, a parna fában lakoztok,

Teheneket nyertek jutalmul [áldozatom révén],
ha visszaadjátok ezt az embert nekem![19]

 

6. Kinél a gyógynövények egybegyűlnek és egységbe forrnak,
mint a királyok, mikor [a csatában] szövetségre lépnek,

Ő a bölcs, a gyógyító (bhisadzs): lesújt az ártó erőkre, s elűzi a betegségek démonait.

 

7. Imám hívja a lovak erejét hordozót, a szómában gazdagot,
az éltetőt és az erőt adót,

Szólítom az összes gyógynövényt,
hogy megóvják őt minden bajtól.[20]

 

8. Mint a tehenek, mikor a karámból kiözönlenek,

Úgy árad a gyógynövények esszenciája beléd,
hogy részesülhess gazdagságukból, ó ember!

 

9. Anyátok az éltető egészség, ó Gyógynövények,
ti vagytok a gyógyulás, a helyreállítás;

[Tiétek] a szárnyaló folyékonyság erénye:
általatok nyeri vissza épségét mindaz, kit betegség gyötör.

 

10. Minden akadályon [gyorsan] áthatolva, akár a tolvaj,

A gyógynövények eltüntetik a test minden kórját.

 

11. Ha kezembe ragadom e gyógynövényeket,
hogy [betegemet] életre serkentsem,

Elpusztul a kór, mint mikor [a vadász] elragadja az életét [áldozatának].

 

12. Tagról tagra, ízről ízre szétáradva, ó gyógynövények,

Űzzétek ki belőle a kórt, mint a középpontban uralkodó,
rettentő erejű király [az ellenséget]!

 

13. Betegség, repülj el gyorsan a kék szalakótamadárral,

A szél sebes fuvalmával, pusztulj a hirtelen lecsapó viharral![21]

 

14. Serkentsétek és támogassátok egymást, ó gyógynövények,

S mindőtök összhangja lelkesítse át szavam!

15. A gyümölcsöt termők s a gyümölcstelenek,
a virágot hozók s a virágtalanok,

Brihaszpati szülöttei: szabadítsanak meg minket gyötrelmeinktől![22]

 

16. Szabadítsanak meg engem az átoktól,
mi bűneimből s Varunától ered,

Oldozzanak fel minket a halál béklyójából és a vétkekből,
mit az istenek ellen elkövetünk.[23]

 

17. Mikor a gyógynövények az Égből alászálltak, így szóltak:

Az élő, akit a mi [erőnk] hat át és tölt be [élettel], nem sérül [soha].

 

18. A százezer formában ragyogó gyógynövények
királya Te vagy, ó szóma:

A legmagasabb, ki szívünknek kedves,
szerető vágyunk betölti.

 

19. Királyotok a szóma, ó gyógynövények,
az [égből alászállva] szerteszét terjedtek a földön,

Brihaszpati szülöttei, adjatok erőt [e betegnek]!

 

20. Baj ne érjen engem, ha kiáslak Titeket [a földből],
s őt se, kiért [teszem ezt];

Rokonaink és állataink legyenek mind bajtól mentek!

 

21. Ti, akik halljátok beszédem, és Ti is, kik a messzi távolban vagytok:

Gyűljetek hát egybe mind, ó növények, s adjatok erőt
[e betegnek]!

 

22. [Ekkor] a gyógynövények királyukkal,
a szómával tanácsra gyűltek, s mind egyszerre mondta:

Megmentjük azt, kit egy bráhmana gyógyít, ó király!

 

23. Te vagy a legfensőbb, [ó szóma],
a fák a Te alattvalóid;

Legyen a mi alattvalónk,
ki ellenségként közeledik felénk!

 

Fordította és jegyzetekkel ellátta: Laki Zoltán

 

Jegyzetek

[1] Prithiví szúkta. Atharva-véda XII. 1. A védikus himnuszok olvasásakor és értelmezésekor érdemes szem előtt tartanunk Julius Evola szavait: „(…) amit a Védák lényegi és legősibb része tükröz, az az indo-árja szellem egy kozmikus állapota. Nem elméletekről vagy teológiákról van szó, hanem egy olyan tudatot fennkölten tükröző himnuszokról, amely a metafizikai világgal és valósággal még összeköttetésben állt, úgyhogy a Védák különböző »istenei« nem egyszerűen vallási képzetek, hanem az emberben, a természetben vagy a természetfelettiben észlelt szignifikációk és erők tapasztalásának kivetítései, kozmikus, héroikus és »áldozói« eréllyel, szabadon és úgymond »triumfálisan«.” (Julius Evola: A felébredés doktrínája. Tanulmány a buddhista aszkézisről. Debrecen, 2003, Kvintesszencia Kiadó, 34. o.)

[2] Agni a Tűz isteni princípiuma a védikus mitológiában. Vaisvánara (a „minden-ember” vagy „mindenség-ember”) az ember egyetemes valóságának „neve”. Agni Vaisvánara, a „minden-ember tüze”, az embert éltető egyetemes szellemi fény, mely az „emberiségben”, az emberi személyek változatos sokaságában nyilatkozik meg. Indra a királyi fensőbbség, a győzelem és uralom istene. Hordozója és egyszersmind attribútuma a bika (vrisabha).

[3] A két Asvin („lovas” vagy „lovag”) a védikus mitológia isteni „ikerpárja”, akik minden hajnalban megjelennek az égen lovak vagy madarak vontatta arany szekerükön, a fény és a nappal hírnökeként. Visnu a hindú tradíció későbbi formáiban a három isteni arculat (trimúrti) egyike, aki a világot - a maga horizontális kibontakozásában - fenntartja és élteti. A vaisnava hagyományvonulatok központi istenalakja. A vers Visnu „három lépésének” mítoszára utal (Rig-véda I. 154, VII. 100.) mellyel kitárta, kimérte és megteremtette a három világ (az ég vagy menny, a levegőég és a föld) „terét”.

[4] Pardzsanyja az Eső isteni princípiuma.

[5] A „minden-teremtő, minden-alkotó vagy mindent-cselekvő” (visvakarman) a mindenséget megalkotó isteni Kézműves vagy Építőmester megnevezése. A Rig-véda X. 81. úgy ábrázolja őt, mint akinek testét mindenütt szemek, arcok, kezek és lábak borítják. A védikus mitológiában nagyrészt Pradzsápatival azonosították, a későbbi hagyományban Tvastrival rokon önálló istenalak, a mesterségek, művészetek, és általában minden fizikai tevékenység isteni princípiuma. A versben a visvakarman szó az áldozatot bemutató bráhmanákat jelöli, akik az áldozati aktus révén teremtik és újítják meg a mindenséget.

[6] A gandharvák és az apszaraszok az égi, mennyei lények egy-egy csoportját alkotják. A gandharvák (a Rig-védában a kifejezés még általában egyes számban jelenik meg, egyetlen lényre utalva) a szóma őrzői az égben, egyszersmind a mennyek „zenészei” és „énekesei”. A későbbi hagyomány a halált követő köztes létformákkal, illetve a megszállottság különböző állapotaival hozza összefüggésbe őket. Az apszaraszok (szó szerint: „az [égi vagy földi] vizekben siklók”) nimfák, a gyönyör és szépség megtestesítői, a gandharvák hitvesei. E két lénycsoport – égi természete ellenére - több helyütt ártó, démoni erőként jelenik meg a himnuszokban.

[7] A vers a Napistennő (szúrjá) és a Holdisten (szóma) mitikus menyegzőjére utal, melyről a Rig-véda X. 85. számol be.

[8] Vritra a sötétség és a szomjazó szárazság ellen-istensége, mélyebb értelemben a lét természetfeletti eredetű szilárdságát és épségét kikezdő démoni erő, melyet Indra igázott le, felszabadítva az éltető „vizeket”, és megteremtve a világ uralt rendjét. Vritrát gyakran az „égi kígyóval” (ahi) azonosítják. A daszju az istenek ellenségeinek „gyűjtőneve”. Sakra („erős, hatalmas”) Indra jelzője.

[9] A risi („látó, bölcs”) az, aki a Védákat egy közvetlen tapasztaláson alapuló tudás bir­tokában kinyilatkoztatja, „megénekli”, vagy – más megközelítésben - aki rituális énekével képes megidézni az isteneket.

[10] Bhaga („juttató, részesítő”) a gazdagság, bőség és jólét istene, a szerelem és a házasság isteni patrónusa.

[11] Pradzsápati („a születettek vagy teremtények ura”) a teremtés és az eredet Istene. Kiemelkedik a védikus istenek közül annyiban, amennyiben – Brahmanhoz hasonlóan – a lét egyetemes és egyetlen teremtő forrását jeleníti meg.

[12] A vadkan (varáha), a fensőbbség, a magasrendűség és kiválóság szimbóluma. A vaisnava hagyomány szerint Visnu harmadik alászállása (avatára) vadkan formájában jelent meg a világban.

[13] A pisácsák női hulladémonok, akik nyers húst, holt tetemeket esznek (vö. Atharva-véda V. 29.). Az aráják és kimídinok az ártó szellemek közelebbről meg nem határozott csoportját jelölik a védikus irodalomban.

[14] Mátarisvan a korai himnuszokban Agni egyik arculataként jelenik meg. Ő az, aki lehozta az isteni tüzet a mennyből a földre (Rig-véda I. 93.). A későbbi szövegek a széllel hozzák kapcsolatba alakját.

[15] Djausz a mennyei fény istene a védikus mitológiában.

[16] A vers a Föld (prithiví) szó etimológiájára utal, mely szerint e kifejezés a prath („kiterjedni, kitárulni, szétnyílni, tágassá lenni”) gyökből származik.

[17] Ósadhí szúkta. Rig-véda X. 97. A himnuszt Szájana (14. század) kommentárja szerint Atharvan fia, Bhisadzs (a szó jelentése: „gyógyító, orvos”) énekelte meg. Ha az áldozatot bemutató papot megtámadta valamilyen betegség, e himnuszt recitálták gyógyu­lása érdekében.

[18] A barna (babhru) vagy a növények színére utal (eredeti vagy szárított formájukban), vagy - más értelmezések szerint - az általuk, s különösen a szóma, a „gyógynövények királya” által hordozott tápláló, éltető és megelevenítő funkcióra (a bhr: „hordoz, táplál, fenntart” gyökkel kapcsolatban). A száz és hét „hely” (dháman) jelenthet születési helyet, származást, állapotot. Egy korábbi kommentátor, Jászka (6-7. század) szerint ez a gyógynövények százhét fajtájára vagy az emberi test százhét „érzékeny pontjára” (marman) utal, amelyekre e gyógynövényeket helyezték.

[19] Az asvattha fa (Ficus religiosa, szent fügefa), a parna vagy palása fa (Butea frondosa) és a gyógynövények kapcsolatára több magyarázat született. Az egyik szerint ez a szóma elrablásának mítoszával függ össze (mely során a szóma egyik levele vagy az őt elrabló sas egyik tolla lehullott, és ebből született a parna fa). Más értelmezések szerint e két fából készítették az áldozatok során használt merítőkanalat (mellyel a szómát vagy más felajánlott anyagot a tűzbe öntik), esetleg e fából készült dobozban hordozták a gyógynövényeket. Végül, e kapcsolat utalhat az arundhatí gyógynövényre, ami - többek között - az asvattha és a parna fán él.

[20] Szájana szerint a vers a gyógynövények négy specifikus fajtájára utal, más értelmezések szerint négy általános jellemzőjükre vagy funkciójukra.

[21] A versben a bengáli szalakóta (Coracias benghalensis) két szinonim megnevezése (csása, kikidívi) szerepel, melyek valószínűleg önálló fajokat jelöltek eredetileg. Szájana másutt a héja (sjéna) és a szalakóta (kikidívi) kettősét említi, melyek a széllel együtt a három testnedvvel (pitta: „epe”, kapha: „nyál, nyák”, és váta: „szél”) összefüggő betegségre (tridósa) utalnak.

[22] Brihaszpati („az ima ura”) vagy Brahmanaszpati a papi funkció, és ezzel összefüggésben a bráhmana varna ősi istene. Ő az istenek atyja (Rig-véda II. 26.), aki elsőként született a legmagasabb égben, s mennydörgő hangjával, ragyogó fényével elűzte a sötétséget (Rig-véda I. 50.).

[23] Varuna az, aki - mint a kozmikus rend őre - látja az emberek bűneit, s csapdáival vagy bilincseivel (pása) megbéklyózza a bűnösöket. Ily módon Yamával, a halál istenével együtt „az isteni büntetés” princípiumának megtestesítője.