
„Mahádéva, a Nagy Isten, az önfényében ragyogó,
kezdet s vég nélküli, örök, lét felfoghatatlan ura,
Sankara, Sambhu, Rudra és Hara néven ismeretes,
a nagy jógi, kegyes Siva, egész mindenség lelke ő.
Teremtő és sorsintéző, az anyag és a lélek is;
felé irányul brahmanba merült jógik tekintete.
A világot megalkotja, fenntartja, semmisíti meg,
mert ő az Idő, végtelen, osztatlan, egyedülvaló.
Ő alkotott meg téged is, Brahmá, az örökkévaló;
ő bízta rád a Védákat; most ő közeleg, Sankara.
Értsd meg: én Visnu néven az ő másik alakja vagyok;
szerepem: hogy a mindenség örök bölcsője én legyek.
Nem látod-e, hogy a jóga elnemmúló, legfőbb ura
áll itt? Nézz égi látással, és akkor majd felismered.”