„A materiális világ esszenciálisan szellemi világ. Mit jelent az, hogy »szellemi«? Azt, hogy szubtilisebb, mint az anyagi? Ezt is, de nem ez a lényeg. A világ akkor szellemi, ha tudati természete az átélésben nyilvánvalóvá válik.”

László András

 

 

„A lég, a fellegek, az erdő,
Mikéntha minden zengene…
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szívemmel van tele.

És mintha mind lobogna, égne;
Rajongna, élne szikla, rög…
Állat, virág, fa, sőt az ember
Érezne tégedet, Örök!…

[…]

És mintha mind belém ömölne,
Az óceán s a csillagok,
Szín és sugár, dal, illat, éter:
Úgy érzem, én minden vagyok."

Komjáthy Jenő: Az örök dal (részlet)

 

 

„A Rig-véda azt tanítja, hogy Isten az egész természetben felismerhető – a hegyekben, dombokban, folyókban. »Az egyetlen szellem rajtam keresztül áramlik.« Amikor egy hegyen állva nem tudod, hol végződik a hegy, s hol kezdődik a tested, az az igazi imádság. Amint lélegzel, az egész természet lélegzik. Mikor kiengeded a levegőt, az egész hegy minden völgyével együtt a fuvallatokban lélegzik ki. Amint belélegzel, az univerzális életerő pránájának teljessége járja át a tested, csakúgy, mint a völgyeket, a folyókat, a hegyeket. Ez az egyedüli helyes kapcsolat a természettel.”

Szvámí Véda Bháratí

 

 

Hinduizmus

Rámakrisna: A bárányok között nevelkedett tigris

„»Nézd csak meg magad, és hasonlítsd össze kerek pofádat az enyémmel: látsz bármi különbséget? Te éppen olyan tigris vagy, mint én! Neked nem a füvet kell tépkedned; a te eledeled a hús!« A fűevő tigris azonban nem hitt a másiknak. Nagy nehézségek árán az igazi tigris végül is meggyőzte, hogy mindketten ugyanabból a fajból valók. Akkor aztán adott neki egy darab húst, de a másik még csak hozzáérni sem volt hajlandó. Újra csak bégetni kezdett, és kereste, hol találhatna magának füvet. Végül azonban az igazi tigrisnek sikerült beleerőszakolnia egy falat húst; s ő, ahogy megérezte a vér ízét, azonnal feladta a fűevést és a bégetést, s felismerte, hogy ő nem birka, hanem tigris. »Micsoda szégyen: eddig a birkákkal éltél és velük együtt tépkedted a füvet!« A fűevő tigris erre valóban elszégyellte magát, aztán követte az igazi tigrist, és hasonlóvá vált hozzá.”

A Föld, mely tág teret nyit a létre – Védikus himnuszok

Az Igazság, a Hatalmasság és a szörnyű erejű Rend,
a beavatás, az aszkézis, Brahman, s az áldozat:
ezek tartják fenn a Földet;

Úrnője Ő mindannak, ami volt, s ami lesz, a Föld:
nyisson nekünk tág teret a létre!

A Föld, kinek szíve a legmagasabb égben lakozik halhatatlanul, az igazságba burkolózva:

Hevítsen minket izzó fénye, adjon nekünk erőt ama legfensőbb birodalomban!

Ramana Maharsi: A papadam dala

Készíts papadamot, süsd ki, aztán edd,
Hogy vágyaid beteljesüljenek.

                     ♦

Tedd a csicseriborsószemet,
A test termőmezején,
Az ötrétű burokban növekvőt,
Az úgynevezett ént vagy egót,
Kőből készült mozsárba,
Mely a bölcsesség keresése
A „Ki vagyok én?” kérdés révén.
Ekként egyedül az önvaló
Szabad, az egónak részekre kell
Morzsolódnia, porrá kell őrölődnie,
Hogy nem-énné váljon –
Így kell szétzúzni ragaszkodásainkat.
Készíts papadamot, süsd ki, aztán edd,
Hogy vágyaid beteljesüljenek.

Siva hatalma

„A levegő a Legfőbb Úr akaratából nyújt teret
az élők létezéséhez, betöltve a mindenséget.
A szél az ő akaratából száll a világon szerteszét,
és tartja fenn mint lélegzet az élőkben az életet.
Parancsára juttatja el az áldozatokat a tűz
az isteneknek s ősöknek, s főzi halandók ételét.
A víz az élőket Siva akaratából élteti,
s ő rendelte el, hogy a föld legyen a világ támasza.
Az istenek királyává Indrát is Siva tette meg,
hogy védelmezze az eget, és irtsa a démonokat.
A vizek örök őréül Varunát Siva tette meg,
s őt bízta meg, hogy pányvája kösse meg a bűnösöket.
Hármas megjelenésében a világot teremti meg,
majd tartja fenn, s ha jő a vég, szintén ő semmisíti meg.
Mérhetetlen hatalmának erejéről hallgass csodát.”

Brahmá és Visnu Siva előtt

„Mahádéva, a Nagy Isten, az önfényében ragyogó,
kezdet s vég nélküli, örök, lét felfoghatatlan ura,
Sankara, Sambhu, Rudra és Hara néven ismeretes,
a nagy jógi, kegyes Siva, egész mindenség lelke ő.
Teremtő és sorsintéző, az anyag és a lélek is;
felé irányul brahmanba merült jógik tekintete.
A világot megalkotja, fenntartja, semmisíti meg,
mert ő az Idő, végtelen, osztatlan, egyedülvaló.
Ő alkotott meg téged is, Brahmá, az örökkévaló;
ő bízta rád a Védákat; most ő közeleg, Sankara.
Értsd meg: én Visnu néven az ő másik alakja vagyok;
szerepem: hogy a mindenség örök bölcsője én legyek.
Nem látod-e, hogy a jóga elnemmúló, legfőbb ura
áll itt? Nézz égi látással, és akkor majd felismered.”

Kezdőlap | Ars Naturæ folyóirat | Tudatökológia | Kilátópontok

Copyright © 2012–2017. All Rights Reserved.