A huszadik század egyik legkiválóbb művészet- és vallástörténésze, mindemellett a vallásos kultúrák, a vallásbölcselet, a metafizikai hagyomány legmélyebb alapjainak páratlan ismerője és a szó eredeti értelmében vett tudósa. Számos műve India, Srí Lanká és Indonézia művészetén keresztül mutatja be a művészet metafizikáját. Mindemellett intellektuálisan szinte beláthatatlan horizontokat felölelő tanulmányai egyedülállóan közvetítik a japán, tibeti vagy keresztény tradicionális művészetek és kultúrák által hordozott szakrális tudást. Angliában, majd életének utolsó harminc évében Amerikában dolgozott a bostoni Szépművészeti Múzeumban, ahol a keleti gyűjtemény felügyelője volt. Az igazi civilizáció megértéséhez nélkülözhetetlen tanulmánykötetei: Traditional Art and Symbolism (1977, szerk. Roger Lipsey), What is Civilisation? (1989), Transformation of Nature in Art (1956). Magyar nyelven számos tanulmánya megjelent például a Tradíció évkönyvekben, az Arkhé és az Axis Polaris folyóiratokban, illetve több kötete is napvilágot látott már: Hinduizmus és buddhizmus (Budapest, 1989, Európa), Keresztény és keleti művészetfilozófia (Budapest, 2000, Arcticus), Idő és örökkévalóság (Érpatak, 2004, Sophia Perennis). A jelen kötetben közölt írása szinte teljes mélységében feltárja a tradicionális pszichológia (pontosabban pneumatológia) alapjait.