Charles Eastman

(1858–1939)

Orvos, író, tanító. Minnesota államban, Redwood Falls közelében született. Apja, Tawakanhdeota (’Sok Villám’) tiszta vérű sziú volt. Édesanyja ’Felhőember’ sziú főnök unokája, illetve Wakan inajin win (’Szent Marad’) és egy ismert katonatiszt, Seth Eastman leánya. Négy esztendős volt, amikor az úgynevezett „1862-es sziú felkelés” kitört, s elszakadt atyjától és testvéreitől, ekkor Manitobába menekült törzse maradékával. A következő tizenegy évben az ősi nomád életforma szerint élt népével, nagybátyja és nagyanyja gondoskodása alatt. Tizenöt évesen éppen első hadiösvényére készült, mikor halottnak vélt, időközben keresztény hitre tért apja felkereste, magához vette, majd missziós iskolába íratta. A Dartmouth College-ben érettségizett 1887-ben, majd orvostudományt tanult a Bostoni Egyetemen, ahol 1890-ben végzett. Indián rezervátumokban dolgozott orvosként, könyveket írt és előadásokat tartott az ősi indián kultúráról. Az indiánok jogaiért és jobb életkörülményeiért küzdve a politikai lobbitevékenységben is szerepet vállalt. Részt vett az Amerikai Cserkészszövetség megalapításában. 1928-ban földet vásárolt Kanadában a Huron-tó mellett. Élete hátralévő részében itt élt, szoros egységben a természettel, melyet mindig olyannyira szeretett. Ismertebb művei: Memories of an Indian Boyhood (1902); The Soul of the Indian. An Interpretation (1911); The Indian Today. The Past and Future of the Red American (1915); From the Deep Woods to Civilization. Chapters in the Autobiography of an Indian (1916); Indian Heroes and Great Chieftains (1918).