Az evolúció darwini elmélete sajátos vonásai következtében különös helyet foglal el a tudományos elméletek történetében.
Egyik sajátos vonása az, hogy nem a tudományos elméletek megszületésének szokásos útján jött létre, vagyis nem a tapasztalati tények racionális általánosítása révén, hanem mintegy „fordítva”: előbb született meg az elmélet és utána kísérelték meg – inkább kevesebb, mint több sikerrel – megtalálni azokat a tapasztalati tényeket, amelyek alátámasztották volna.
Ezért a következőkben nem is használom a szokásos „evolúcióelmélet”, hanem inkább az „evolucionizmus” vagy a „darwinizmus” kifejezést. A két utóbbi kifejezés egyenértékű, legfeljebb árnyalati különbség van közöttük. Az „evolúcióelmélettel” szemben, amely egy tudományos elméletre utalna, az „evolucionizmus” pusztán egy gondolkodási irányt jelent, amelynek tudományos volta legalább is kétséges. A „darwinizmus” kifejezés az „evolucionizmusnak” nem megalapozójára – hiszen az evolucionizmus különböző irányzatai már Darwin előtt is léteztek –, hanem arra a személyre utal, aki az elgondolást „szalonképessé”, a tudomány által elfogadottá tette. Természetesen a mai darwinizmus sok tekintetben eltér az eredeti darwinizmustól, azonban lényegét tekintve azonos vele, ezért nyugodtan használjuk ezt a kifejezést. A két szó használatában aszerint tehetünk különbséget, hogy nevezett irányzatnak inkább a tudományhoz, vagy inkább a társadalmi gondolkodáshoz kötődő aspektusáról van-e szó.
Miért ez a különös, fordított út? Ennek magyarázata nem a tudomány belső fejlődésnek történetében, hanem filozófiai-ideológiai okokban található meg. Korábban általános volt az a felfogás, hogy a természet önmagából nem magyarázható; értelmezéséhez szükséges feltételezni valamilyen természeten kívüli, transzcendens-spirituális létezőt, amely elengedhetetlen szerepet játszott a természet létrejöttében. (Ezt a létezőt általában a bibliai „Teremtővel” azonosították.) A 19. század elejének természetszemlélete szerint az életnek az élettelenből való keletkezése lehetetlen („élő csak élőből jöhet létre”: ezt korábban Redi, később pedig Pasteur kísérletei messzemenően alátámasztották). Az élőlények egyes típusait pedig egymástól elkülönülteknek tekintették, amelyek között nincs átmenet. Keletkezésükre nem volt természettudományos magyarázat, azonban általános volt a felfogás, hogy ezek az elkülönült típusok egymástól függetlenül, transzcendens beavatkozás („teremtés”) révén jöttek létre.
Ezek a tények a biológiát alapjában véve spirituális szemlélettel itatták át. A 18–19. században kialakult és egyre inkább teret nyerő, nem természettudományi, hanem társadalmi indíttatású ateista-materialista szemlélet számára elfogadhatatlan volt, hogy a természet értelmezésében kiküszöbölhetetlennek tűnő módon ott volt egy elem, amely lehetetlenné tette a materializmust. Ezért már a 18. században megindultak azok a szellemi törekvések, amelyek igyekeztek kielégíteni a materializmus teljes világmagyarázatra irányuló igényét, ennek keretén belül megadni elsősorban az élet és a biodiverzitás (a „fajok”: az élet különböző típusai) kialakulásának materialista-naturalista magyarázatát.
A darwinizmus végre megadni látszott ezt a magyarázatot, gyors elfogadásának ez, nem pedig a tudomány belső fejlődéséből adódó felismerés volt a magyarázata.
A darwinizmus másik sajátos vonása, hogy a tudomány története során még nem volt egyetlen olyan tudományos elmélet sem, amelyet kialakulása pillanatától kezdve vitattak, és a mai napig, megjelenése után 150 évvel még mindig vitatnak. Ez a fentiekből természetszerűleg következik, hiszen az evolucionizmus követelmény és ötlet volt, nem pedig tudományos elmélet. Persze, azt is mondhatjuk, hogy a darwinizmuson kívül nem volt még olyan tudományosnak nevezett elmélet sem, amely megjelenése után még 150 évvel sem volt vitathatatlanul igazolva vagy megcáfolva.
A harmadik sajátos vonása, hogy a tudomány története során nem volt egyetlen más tudományosnak nevezett elmélet, amely akkora társadalmi érdeklődést váltott volna ki, mint a darwini evolucionizmus. Nemcsak világnézeti következményei miatt, hanem azért is, mert idővel számos egyéb tudományterületre behatolt, és feje tetejére állította az addigi elképzeléseket.
A darwinizmus legfontosabb világnézeti szerepe az volt, hogy betömte azt az utolsó hézagot, amely korábban lehetetlenné tette a következetesen ateista-materialista világszemléletet. Persze, aki alaposan megvizsgálja a kérdést, azonnal felfedezhet egy circulus vitiosust: a darwinizmust azért hozták létre, hogy kielégítsék egy ateista-materialista világnézet megalapozásának feltételeit, majd utána az ateizmus-materializmus igazolására használták fel. Másrészt a darwini evolucionizmus behatolt számos más tudományágba is (különösen érdemes megemlíteni az őstörténet, vagy a szociológia területét.)
A darwini evolucionizmust két oldalról is érték és érik támadások. Az egyik típusú – és számunkra, de nemcsak számunkra, hanem a tudomány szempontjából is – kevésbé érdekes támadások – noha számos figyelemre méltó elemet foglalnak magukba – azok, amelyek vallási oldalról indultak és indulnak. Ezek ezernyolcszázötvenkilenc óta sohasem szűntek meg. Itt lényegében arról van szó, hogy a darwini evolucionizmus nincs összhangban a bibliai teremtéstörténettel (illetve – ez inkább az utóbbi időben vetődött fel – más vallások teremtéstörténetével sem). Ez a támadás a darwinizmusra nézve nem túlságosan veszélyes, hiszen a tudomány szempontjából a Biblia (és a továbbiakban ha a Bibliáról beszélünk, más vallások szent irataira is gondolunk) nem meghatározó. Egyébként ezeket a támadásokat maguknak a vallásoknak jelentős része leszerelte. Érvelésük alapvető eleme az volt, hogy a bibliai teremtéstörténet nem szó szerint veendő, hanem szimbolikus leírás. Isten valahogyan megteremtette a világot. A Biblia csak ezt közli, de a teremtés hogyanját nem mondja el. Erre a tudomány illetékes. Így alakult ki a „teista evolucionizmus” irányzata: az a kompromisszum, amely lehetővé tette, hogy a vallás és a tudomány békésen egymás mellett éljen. Ez a kompromisszum ma is működik. A tudomány megengedi, hogy legyen vallás, noha ő maga vallás (avagy spirituális filozófia) nélkül is pompásan megmagyarázza a természetet; a vallás viszont elhatárolódik a tudománytól, és olyan önálló területet biztosít magának, amelybe a tudomány nem szólhat bele. Ez a kompromisszum tette lehetővé a „teista evolucionizmus” és a „vallásos természettudós” jelenségeinek létrejöttét.
Sokkal problematikusabbak a tudomány oldaláról jövő támadások. Ezek az evolucionizmus megjelenése óta mindig felbukkantak, azonban leginkább egyes tudósok (a darwinizmus tekintetében) szkeptikus írásaiban jelentek meg, míg a mainstream tudomány, a tudományos ismeretterjesztés, az iskolai oktatás, sőt – amint már említettük – sok történeti jellegű tudomány teljesen a darwinizmus uralma alá került.
Az evolucionizmusnak – diadala ellenére – mindig voltak bírálatai. Ezek a 20. század második felében felerősödtek. 1961-ben jelent meg Henry M. Morris és John C. Whitcomb The Genesis Flood [A bibliai özönvíz] című munkája,[1] amit a „tudományos kreácionizmus” kiindulópontjának tekintünk. Morris és Whitcomb is a darwinizmus vallási oldalról jövő támadói közé tartozik, azonban munkáikban erőteljes tudományos érvekre hivatkoznak. Az általuk létrehozott Creation Research Institute [Teremtéskutató Intézet] ma is működik, és az elmúlt fél évszázadban rengeteg írásművel gazdagította az antievolucionizmus irodalmát. Hangsúlyoznunk kell, hogy a „tudományos kreácionizmus” megnyilvánulásait a darwinisták könnyed mozdulattal félresöprik: arra hivatkoznak, hogy – mivel gyakran utalnak a Bibliára – ezek vallási megnyilvánulások, és ezért tudományos szempontból érdektelenek. Ebben bizonyos szempontból igazuk van, ha azonban belemélyedünk ezen írásokba, megállapíthatjuk, hogy tudományos szempontból kiváló fejtegetéseket, érveléseket is tartalmaznak. Inkább azt mondhatjuk, hogy kiindulópontként ugyan bibliai gondolatokat használnak, a továbbiakban azonban a tudományos módszertan szabályai szerint fejtik ki mondanivalójukat.
(Itt jegyezzük meg, hogy az evolucionistáknak az az érve, hogy a Biblia nem tekinthető történeti dokumentumnak, nagyon kétséges. Végül is a Biblia, ha valaki nem is tekinti isteni kinyilatkoztatásnak, akkor is emberi dokumentum, amely az általa leírt és az emberek által átélt események tekintetében éppen olyan történeti dokumentumnak tekinthető, mint bármely egyéb írásos emlék. Ezért kritikus figyelembe vétele tudományos szempontból egyáltalán nem kifogásolható.)
A következő fordulat 1985-ben történt. Ebben az évben jelent meg Michael Denton Evolution. A Theory in Crisis [Evolúció. Egy elmélet válságban] című könyve. Dentonnál nyoma sincs semmiféle vallási háttérnek. Tisztán tudományos módszerrel az evolúcióelmélet megsemmisítő kritikáját dolgozza ki. Végkövetkeztetése meghökkentő: a darwinizmus megjelenése óta a tudomány tévúton jár, ugyanott tart, mint a 19. század első felében, amikor – mint láttuk – a transzcendens eredet és a tipológia elmélete uralkodott.
Jegyzet
Szerkesztői megjegyzés: a folyóiratunk korábbi lapszámaiban megjelent írásokat az adott lapszám szerkesztési elveinek megfelelően közöljük az Ars Naturae Online weboldalon, így ezen írások formázási, szerkesztési módjai eltérhetnek az oldalon alkalmazott megoldásoktól.
[1] John C. Whitcomb és Henry M. Morris: The Genesis Flood. London, 1969, Evangelical Press.
