Hálát adok neked, hogy tennen hasonlatosságodra teremtettél engem, lelkemet értelemmel és szabadakarattal felékesítéd, énérettem az eget földet, ezekben való állatokat teremtéd, engem a földnek, vadaknak és madaraknak urává tettél, és azt akarád, hogy egek forgásai, a Nap, és az égben tündöklő csillagok, a tél és nyár, az éj és nap, a fák, mezők és folyóvizek nekem szolgáljanak; sőt az égben lakozó boldog angyaloknak seregét is szolgálatunkra rendeléd. Mindeneket az ember alá vetél, Uram! hogy az embernek kemény akaratát magadhoz hódoltatnád. Mindenek urává tevél minket, hogy mi téged urunknak vallanánk és neked szolgálnánk. Hálákat adok neked, én Istenem! hogy testemet szép érzékenységgel, ép tagokkal, illendő termettel felékesítéd; hogy éltető tagjaimat oly csodálatosan helyheztetéd belém, oly alkalmatosan rendeléd minden munkámra, hogy semmi okosság és emberi bölcsesség ezt elégségesen nem csodálhatja. Annak okáért annyi ajándékit látom Felségednek énbennem, mennyi érzékenység, mennyi tag, mennyi erecske vagyon testemben.
Véghetetlen hála legyen neked, Uram! a te háládatlan szolgáddal tett irgalmasságaidért. Dícsérjenek és felmagasztaljanak téged az ég, föld, tenger, a tengerben mozgó, az égben repülő állatok. Dícsérjenek téged a mennyei szentek. Dícsérjen téged, Uram! az én lelkem; és valami énbennem vagyon, felmagasztalja a te nevedet. Dícsérjen téged az én szívem, és el ne felejtkezzék soha jótéteményeidről.
Mivel pedig ennyi sok jótéteményed bátorított engem, alázatosan kérem szent nevedet: bocsásd füleidhez háládatlan szolgád könyörgését. Engedjed, hogy akit e földi állatoknak urává tettél, az csak neked szolgáljon, ki természet szerint való Ura vagy. Adjad, hogy a te ajándékodból vett tagjaim, érzékenységeim téged meg ne bántsanak. Zabolázd meg szemeimet, nyelvemet, és minden testi indulataimat. A mi Urunk! Jézus Krisztus halálának drága érdeme által.
Amen.[1]
Jegyzet
[1] Forrás: Kis Pázmány Imakönyv. Pázmány Péter Imádságos könyvének kis kiadása. Budapest, 1932, Szent István-Társulat, 34–37. o.
