Az Ars Naturæ Online az Életharmónia Alapítvány ökofilozófiai műhelyének humánökológiai, kulturális, társadalmi kérdésekkel foglalkozó weboldala (internetes oldalunk 2012 óta működik, folyóiratunk először 2010-ben jelent meg). Az ember környezetéhez való viszonyát kutatjuk a tradicionális és a modern civilizációk, a hagyományos és a modern/posztmodern természetfelfogás, létszemlélet és cselekvésmódok összevetésével. Kiemelten foglalkozunk a humánökológia jelenkori feladataival és a tudatökológia irányvonalával. Érdeklődésünk mindenekelőtt az ökológiai válság gyökereinek és megoldási lehetőségeinek, illetve a világvallások, szellemi tradíciók természetszemléletének és életfelfogásának a megismerésére irányul.
A természeti és az emberi világ tanulmányozásával a természet és az ember isteni eredetére szeretnénk rámutatni. Célunk egy értékőrző környezettudatosság kialakítása, hogy a ma élő emberben újra felébresszük a szemlélődés, a csodálkozás képességét, ha úgy tetszik, egy metafizikai szépérzéket, amely minden igazi megújulás, minden megismerés és elmélyült tevékenység alapja.
Álláspontunk szerint a vallási-metafizikai hagyományok magukban foglalják a szükséges alapelveket a környezeti válság megoldásához (méghozzá adott népekre, területekre, sajátos körülményekre alkalmazva). Civilizációs problémáink kezeléséhez mindenekelőtt ezen alapelvek feltárására, mély megértésére, majd szeretetteljes alkalmazására van szükség, nem pedig – olykor rémálomszerű – szekuláris környezeti etikák kidolgozására, tudományos-technikai felfedezésekre vagy transzhumanista utópiák hajszolására. A szellemi tradíciók sokrétű tanításaiból az élet minden területén alkalmazható, az élet teljességére tekintettel lévő környezettudatos cselekvésmódok vezethetők le. Feladatunknak tekintjük, hogy minderre újra és újra ráirányítsuk a figyelmet, tekintet nélkül arra, hogy hányszor ismételjük magunkat.
Amennyire csak lehetőségeink engedik, kitartunk amellett, hogy az ember és a természet nem az úgynevezett „anyagból” származnak. Az ember a természetfölötti létre, az örökkévalóságra rendeltetett, s ez az a forrás, amely a világban életet fakaszt.
Úgy gondoljuk, hogy a mai civilizációban mindenekelőtt a célok, irányulások, eszmék és értékek összezavarodásából és megromlásából fakadnak a legnagyobb problémák. Így ezeken a területeken van szükség leginkább tisztánlátásra. A technika vonatkozásában sem magukra a technikai fejlesztésekre, eszközökre, hanem a létrejöttük mögött álló célok és az egyéni vagy társadalmi felhasználásukból adódó következmények egymáshoz való viszonyára érdemes koncentrálnunk. Szükség van az ember képességeinek és lehetőségeinek megvilágítására a technika felhasználását illetően, ám egy olyan feltételrendszerben, amely figyelembe veszi az ember hatalmas felelősségét az egész emberi nem és a természet vonatkozásában, továbbá pontos ismeretekkel mérlegeli a technikai civilizáció ártalmas következményeit is.
Oldalunk semmilyen módon nem propagálja a vallási szinkretizmust, határozottan elutasítja a vallások közötti határok eltörlésére, a vallások egyesítésére irányuló törekvéseket, távolságtartóan és kritikusan közelít ezekhez, illetve az úgynevezett New Age-hez köthető mozgalmakhoz is. Ezzel szemben fontosnak tartjuk a világvallások eredeti, ortodox – különösen az emberre és a természetre vonatkozó – tanításainak, valamint a premodern filozófiai irányzatoknak a tanulmányozását, s a lehető legtöbb szinten megvalósuló feltárását ember és természet kapcsolatára vonatkozóan.
Minden civilizáció, minden kultúra alapvető értékeit szakrális hagyományaiban, vallási tanításainak középpontjában találjuk meg. E középpontok köré szerveződő értékeket kötelességünknek érezzük megőrizni, védeni és felmutatni, hiszen olyan korban élünk, amelynek meglehetősen agresszív „kulturális” törekvései – egy sok tekintetben álságos értéksemlegességre hivatkozva – a valódi szellemi és anyagi értékek megsemmisítésében merülnek ki.
Megítélésünk szerint a Nyugat számára a kereszténység mélységes és mindenre kiterjedő tanításainak – lelki-szellemi értelemben megvalósuló – újra megtalálása és szívbéli megélése jelenthetné azt az utat, amely valóban hatékony lépés lenne az élet teljességét átfogó gyógyulás felé. Újra meg kellene találnunk azokat a szellemi gyökereket, amelyek nélkül az élet igazi, erőteljes lüktetése elképzelhetetlen. A Hagyomány értékeihez való ragaszkodásunk nem jelenti azt, hogy visszavágyódnánk a múltba, vagy egy kiüresedett, élettelen múltbéli rendet kívánnánk visszahozni.
Úgy látjuk, hogy az emberiség és a természet jelenlegi állapotát érintő, a szent hagyományok mentén történő globális méretű helyreállítás az emberiség és a föld jelenlegi állapotában nem valósulhat meg. Egy ilyen visszatéréshez emberileg felmérhetetlen lelki–szellemi átalakulásnak kellene végbemennie, amely minden bizonnyal ugyancsak hatalmas fizikai változásokat is magával hozna (mindazonáltal egy isteni beavatkozás esetén a lehetőségét ennek sem zárhatjuk ki).
Ami a jelenlegi helyzetben számunkra bizonyos, hogy egyénileg és kisebb-nagyobb közösségekben az utolsó pillanatig lehetséges a tradicionális értelemben vett helyes élet alapelveinek tudatosítása és gyakorlása: az ember önmagával, embertársaival és a természettel szemben elkövetett romboló cselekedeteinek jóvátétele. Az ember még a halála pillanatában is megmentheti lelkét és vele egész világát: igaz útra térhet. Isten számos úton-módon, visszavonhatatlanul és egyértelműen az ember tudtára adta, és a természet által is arra tanít, hogy nincs reménytelen helyzet, nincs reménytelen ember, nincs helyrehozhatatlan kár. Minden válság legmélyebb pontja ennek felszabadító belátásával ajándékoz meg. Ez az üzenet, amelyre a mai látszólag kilátástalan helyzetben a leginkább emlékeztetnünk kell.