A materiális világ esszenciálisan szellemi világ. Mit jelent az, hogy »szellemi«? Azt, hogy szubtilisebb, mint az anyagi? Ezt is, de nem ez a lényeg. A világ akkor szellemi, ha tudati természete az átélésben nyilvánvalóvá válik.

László András

 

 

„A lég, a fellegek, az erdő,
Mikéntha minden zengene…
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szívemmel van tele.

És mintha mind lobogna, égne;
Rajongna, élne szikla, rög…
Állat, virág, fa, sőt az ember
Érezne tégedet, Örök!…

[…]

És mintha mind belém ömölne,
Az óceán s a csillagok,
Szín és sugár, dal, illat, éter:
Úgy érzem, én minden vagyok."

Komjáthy Jenő: Az örök dal (részlet)

 

 

„A Rig-véda azt tanítja, hogy Isten az egész természetben felismerhető – a hegyekben, dombokban, folyókban. »Az egyetlen szellem rajtam keresztül áramlik.« Amikor egy hegyen állva nem tudod, hol végződik a hegy, s hol kezdődik a tested, az az igazi imádság. Amint lélegzel, az egész természet lélegzik. Mikor kiengeded a levegőt, az egész hegy minden völgyével együtt a fuvallatokban lélegzik ki. Amint belélegzel, az univerzális életerő pránájának teljessége járja át a tested, csakúgy, mint a völgyeket, a folyókat, a hegyeket. Ez az egyedüli helyes kapcsolat a természettel.”

Szvámí Véda Bháratí

 

 

Iszlám

Az iszlám üzenete [az olajtermelő országok számára] sokrétű. Mindenekelőtt az, hogy minden természeti erőforrás-használatnak összhangban kell állnia a természet egyensúlyával és harmóniájával, amit az iszlám gondolkozás – mely a kegyes Koránon alapul – olyannyira hangsúlyoz. Másodszor az, hogy az olajtermelésnek nem csupán a jelenlegi generáció, hanem az elkövetkező generációk jólétét is szem előtt kell tartania. Harmadszor, hogy a termelés növelése, amely pusztán a külső hatalmak kiengesztelése érdekében történik, akik ezt követően a politikai struktúrákat segítik hatalmon maradni muszlim területeken, semmi esetre sem az iszlám szerint való. Ahogyan a nagyobb termelés sem, amely a hasztalan fegyvervásárlást segíti, vagy a polgárokat, hogy jogos igényeiken túl külföldi termékek aktívabb fogyasztóivá tegyék őket. Elismerem, hogy jelenlegi helyzetben a muszlim országok kormányainak nem áll módjukban nem termelni olajat, de a felhasználása ennek ellenére óriási veszélyt jelent a természeti környezetre, és a gazdagság, amely az olaj értékesítéséből származik, felgyorsítja ezen országok iszlám környezetének pusztulását, valamint számos politikai, gazdasági és társadalmi problémát eredményez, melyek eredményeképpen olyan – környezetvédelmi szempontból szólva – szörnyűségek jönnek létre, mint Dubai. Emlékszem, hogy Irjání, aki Badr imám leváltását követően Jemen első elnöke lett, az olajat bavl Iblísznek, az ördög vizeletének nevezte. Ha felidézzük az égő kuvaiti olajmezőket, és azt, hogy mi történt a Perzsa-öböl ökológiájával a régióban zajló olajtermelés óta, nem is beszélve a politikai zavargásokról és háborúkról, amelyeket a befolyásos országok olaj iránti egyre növekvő „szüksége” okozott – és azon kísérleteik, hogy az olajtermelő országokat így vagy úgy, de uralják –, világossá válik, hogy Irjání észrevétele nem csupán költői túlzás volt.