Advent harmadik vasárnapjára – „Megindul Atyja székitől, s Atyjához ismét visszatér” | Ars Naturæ Online

 

 

„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

 

„Azon időben a zsidók Jeruzsálemből papokat és levitákat küldöttek Jánoshoz, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te? És ő megvallotta és nem tagadta, hanem megvallotta: Nem vagyok én Krisztus. És kérdezték őt: Ki vagy tehát? Illés vagy-e? És mondá: Nem vagyok. A próféta vagy-e? És felelé: Nem. Ki vagy tehát, mondták azért neki, hogy választ adjunk azoknak, kik minket küldöttek? Mondá: Én a pusztában kiáltó szózat vagyok: Egyengessétek az Úr útját, amint megmondotta Izaiás próféta. A kiküldöttek pedig farizeusok voltak. S kérdezték őt s mondták neki: Miért keresztelsz tehát, ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? Felelt nekik János: Én vízzel keresztelek; de közöttetek áll az, kit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, de már előttem volt s nem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ez Bethaniában történt, a Jordánon túl, hol János keresztelt.” (Jn 1,19–28)

„In illo tempore: Miserunt Judaei ab Jerusolymnis sacerdotes et levitas ad Joannem, ut interrogarent eum: Tu quis es? Et confessus est, et non negavit: et confessus est: Quia non sum ego Christus. Et interrogaverunt eum: Quid ergo? Elias es tu? Et dixit: Non sum. Propheta es tu? Et respondit: Non. Dixerunt ergo ei: Quis es, ut responsum demus his, qui miserunt nos? Quid dicis de te ipso? Ait: Ego vox clamantis in deserto. Dirigite viam Domini, sicut dixit Isaias Propheta. Et qui missi fuerant, erant ex pharisaeis. Et interrogaverunt eum, et dixerunt ei: Quid ergo baptizas, si tu non es Christus, neque Elias, neque Propheta? Respondit eis Joannes, dicens: Ego baptizo in aqua: medius autem vestrum stetit, quem vos nescitis. Ipse est, qui ante me factus est: cujus ego non sum dignus, ut solvam ejus corrigam calceamenti. Haec in Bethania facta sunt trans Jordanem, ubi erat Joannes baptizans.” (Jn 1,19–28)

 

 

Szent Ambrus úrjöveti himnusza

 

Népek megváltó Istene,
szűztől születve megjelenj,
csodálják minden századok:
Istenhez illő születés!

Nem férfiúnak magja ez,
de titkon való ihletés,
test lesz az örök szent Ige,
megvirágzik a szűzi méh.

Áldott gyümölcse megterem,
de szüzessége megmarad,
erény zászlói fénylenek,
templom, hol Isten megjelent.

S a nászteremből, ím, kilép,
királyi házból Vőlegény,
mint Isten-Ember, égi hős
hogy útját futva járja be.

Megindul Atyja székitől,
s Atyjához ismét visszatér,
bejárva poklok mélyeit,
föl, az isteni trónusig.

Ki az Atyával örök-egy,
a test páncélját fölveszi,
mi testünk gyöngeségeit
örök erővel hatva át.

Immár fénylék, te jászolod,
az éjből új nap támadott,
mit nem borít el semmi éj,
szünetlen hittel tündököl.

(Katolikus énektár szerinti fordítás; forrás: Éneklő egyház, 2. ének)

 

Jöjj nemzeteknek Váltója

 

Jöjj nemzeteknek Váltója,
mutassad szűznek ő szültét,
minden örökség [1] csudálja:
ilyen szülés illet Istent.

Nem férfiúnak magjából,
de titkon való ihléssel
Isten Igéje testté lőn,
hasnak gyümölcse virágozék.

Szűznek méhe növekedik,
szemérem kapuja megmarad,
jószágnak zásztója [2] fénylik,
Isten templomban lakozik.

Ő terméből kilépvén
királyi háznak szemérme
két állatbeli óriás
hogy vígan fusson hamarját. [3]

Ő kijövése Atyjától,
megtérése [4] Atyjához,
kifutása pokoliglan,
befutása Isten székihez.

Örök Atyához egyenlő,
teste megvínia övezzed,
mi testünknek betegségét
örök erővel erősíti.

Immár új jászol fénylik,
éj ihle egy új világot,
kit egy éj sem veszen közbe,
szünetlen hittel világozzék.

(A Döbrentei-kódex magyar fordítása) [*]

 
Jegyzetek

[*] Forrás: Dobszay László: Legrégibb (és legszebb) karácsonyi énekünk. Gondolkodó füzetek 14. (2003. december) 1–7. o.

[1] Minden korszak vagy a „saeculum”, másik jelentése szerint: az egész világ.

[2] erénynek jelvénye

[3] „Ő terméből kilépvén királyi háznak szemérme”: Ö terméből, a szemérmes királyi házból

„két állatbeli”: kettős lényegű

„hamarját”: gyors útját

[4] visszatérése