Advent második vasárnapjára – „Készítsétek el az Úr útját...” | Ars Naturæ Online

 

 

„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

 

„Az időben János a fogságban meghallotta Krisztus tetteit, két tanítványát elküldötte és általuk kérdezte őt: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk? És Jézus felelt nekik, mondván: Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit hallottatok és láttatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik és boldog az, aki énbennem meg nem botránkozik. Mikor ezek elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a néphez: Mit mentetek ki a pusztába látni? Széltől hányatott nádat-e? Vagy mit mentetek ki nézni? Lágy ruhákba öltözött embert-e? Ime, akik lágy ruhákba öltözködnek, a királyi palotákban vannak. Tehát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Bizony mondom nektek, nagyobbat, mint prófétát. Ő az ugyanis, akiről meg van írva: Ime, elküldöm angyalomat, hogy elkészítse előtted utadat.” (Mt 19,2–10)

„In illo tempore: Cum audisset Joannes in vinculis opera Christi, mittens duos de discipulis suis, ait illi: Tu es, qui venturus es, an alium exspectamus? Et respondens Jesus aut illis: Euntes renuntiate Joanni quæ audistis, et vidistis. Cæci vident, claudi ambulant, leprosi mundantur, surdi audiunt, mortui resurgunt, pauperes evangelizantur: et beatus est, qui non fuerit scandalizatus in me. Illis autem abeuntibus, cœpit Jesus dicere ad turbas de  Joanne: Quid existis in desertum videre? arundinem vento agitatam? Sed quid existis videre? hominem mollibus vestitum? Ecce qui mollibus vestiuntur, in domibus regum sunt. Sed quid existis videre? prophetam? Etiam dico vobis, et plus quam prophetam. Hic est enim de quo scriptum est: Ecce ego mitto angelum meum ante faciem tuam, qui præparabit viam tuam ante te.” (Mt 19,2–10)

 

 

„Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy »meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk«. (…) Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János)