„Ez a világ, amelynél nagyszerűbbet és éke­seb­­bet a természet sosem alkotott, és a lélek, a­­­­­­­­­mely szemléli és csodálja a világot, s egyúttal an­­nak legpompásabb része is, egészen a miénk és örök, s mindaddig együtt él velünk, ameddig jómagunk élünk. Bárhová űz tehát a sors, siessünk oda vidáman és emelt fővel, ret­­tenthe­tetlenül, s végigvándorolhatjuk az e­­­­­­­­­­­­­­gész földkerekséget, e világon igazi számű­ze­­tés nem lehet; mert a világon semmi sincs, amivel az ember közösséget nem érezne. Min­denünnen egyaránt az égre röppen tekintetünk, a menny a földtől mindenütt egyforma távolságra van.”

Seneca

 

 

„Ne idegenként bolyongjon az ember saját birodalmában […]. Aki nem tudja, hogy a villám elektromos szikra, aki a fizika, kémia és biológia legfontosabb alaptényeit nem ismeri, azt manapság műveletlennek nevezzük. Mégis be kell látnunk, hogy kevesebbet veszítünk, ha nem vagyunk tisztában e dolgokkal, mintsem a lényeggel, ama megnyilvánulási formákkal, amelyek az államban és a társadalomban körülvesznek bennünket, s amelyekben létünk gyökerei rejlenek. Nem külső tárgy, mint a természet, hanem egy benső, amit képesek vagyunk megértéssel felidézni: saját Énünk az, amit e helyütt újra fel kell ismernünk. A társadalom olyan, akár egy bűvös tükör; csak azáltal születünk meg, hogy belepillantunk – felébresztve tükrözi vissza saját lényegiségünket, amelyben felismerünk egy máskülönben rejtett szellemi hazát.”

Othmar Spann

 

 

„Minden emberben van egy romolhatatlan csillag, egy szubsztancia, ami arra ítéltetett, hogy a halhatatlanságban kristályosodjék ki. Ez utat mutatva múlhatatlanul ott ragyog az »Önmagam« fényteli közelségében. Az ember az igazsággal, az imával és az erénnyel, és csak ezekkel szabadíthatja ki e csillagot földi akadályoztatottságából.”

Frithjof Schuon

 

 

Almquist, Kurt Evola, Julius Milward, Peter Vukics András
Amtmann, Rolf Fondi, Roberto Murányi Tibor Univerzalizmus
Bach, Hans Hamvas Béla Nasr, Seyyed Hossein  
Baranyi Tibor Imre Heitger, Marian Northbourne, Lord  
Becher, Walter Horváth Róbert Oldmeadow, Harry  
Blackhirst, Rod Jeszenszky Ferenc Romig, Friedrich  
Buji Ferenc Koncz Zsuzsa Sermonti, Rutilio  
Burckhardt, Titus Kotogán Róbert Sherrard, Philip  
Coomaraswamy, Ananda Latour, Sophie Simonyi Gyula  
Coomaraswamy, Rama Lob, Josef Spann, Othmar  

 

 

Almqvist, Kurt (1912–2000)

A svédországi Falun-ban született, anyai ágon német, apai ágon svéd protestáns családban. „Szellemi fejlődése az irodalomtörténeten és a művészeteken keresztül bontakozott ki, s a nyelvek és kultúrák tanulmányozásával mélyült tovább a spirituális dimenziók felé. Egyetemi tanulmányait Stockholmban kezdte, majd Münchenben, Firenzében s Franciaországban folytatta. Orosz és francia nyelvet tanult Uppsalában, és személyes élményei vezették mind a keleti, mind a katolikus kereszténység megismerésére és befogadására. […] René Guénon műveivel való megismerkedése és a Frithjof Schuonnal való személyes találkozás végérvényesen megerősítette abban a szándékában, hogy a Philosophia Perennis jegyében megírja könyveit. Életműve öt önálló kötetből, négy verses/meditációs kötetből és két fordításgyűjteményből áll. Az utóbbiak Guénon és Schuon életét és műveit mutatják be svéd nyelven első ízben […]. Kurt Almqvist a tradicionális út legnagyobb svéd képviselője volt […]”. (Részlet Szelényi Lajos Kurt Almqvist „Az ember – Az elfelejtett templom” című írásának fordításához írt jegyzetéből. Megjelent: Tradíció évkönyv, Debrecen, 2003, Kvintesszencia ­Kiadó, 9–21. o.)

 

Amtmann, Rolf (1908–1998)

Osztrák filozófus, gondolkozó. Az osztrák Philosophische Gesellschaft alapító és tiszteletbeli tagja. Polgári foglalkozása szerint bányamérnök, mintegy negyed évszázadon keresztül a karintiai bányakapitányság vezetője. Hivatásbeli elkötelezettsége mellett ifjúkora óta mély kutató szellem jellemezte. Csaknem egy évtizeden át személyes kapcsolatot ápolt Othmar Spannal, az univerzalista iskola alapítójával. Számos könyve, tanulmánya, valamint a spanni életműkiadás keretében megjelent gondozói utószava az univerzalizmus és a Philosophia Perennis iránti mély elköteleződéséről tanúskodik. Főbb művei: Die Geisteslehre Othmar Spanns (1960); Brauchtum und Mythos (1986); Die Ganzheit in der europäischen Philosophie von Platon bis Spann (1992); Sinn und Sein. Mensch und Gott in der europäischen Philosophie (1996).

 

Bach, Hans (1911–2002)

Osztrák társadalomtudós, agrárpolitikus, agrárszociológus. Walter Heinrich tanítványa. 1967-től a linzi Johannes Kepler Egyetem professzora, 1972 és 1974 között az egyetem rektora. „Bár alkalmanként – kamarai dolgozóként, az Agrárgazdasági Intézetben (Bécs) a Mezőgazdasági Minisztérium munkatársaként – közeli kapcsolatban állt a gyakorlati agrárpolitikával, mégis alapvetően inkább az agrárpolitikusok azon köréhez sorolható, akik tudományos módon elemzik illetve értékelik a gyakorlati agrárpolitika céljait, módszereit és eredményeit, egy szélesebb gazdasági, társadalmi és világnézeti összefüggésrendszerbe helyezve azokat.” (Ulrich Planck: Hans Bach. Zeitschrift für Ganzheitsforschung, 1991. 3. sz.) Univerzalisztikus agrárpolitikai koncepciójában hangsúlyozottan számol a mezőgazdaság társadalom- és kultúrpolitikai, nem utolsósorban ökológiai vonatkozásaival. Főbb művei: Bauer und Boden (1942), Entwicklung und Grundsätze der österreichischen Agrarpolitik (1964), Bäuerliche Landwirtschaft im Industriezeitalter. Ansatz zu einer ganzheitlichen Theorie der Agrarpolitik (1967), Landbau und Umwelt. Industrialisierung der Landwirtschaft oder intergrierter Landbau (1978), Um eine bäuerliche Landwirtschaft (1981).

 

Baranyi Tibor Imre (sz. 1967)

A Kvintesszencia Kiadó vezetője, író, fordító. A szellemi princípiumok és különböző alkalmazásaik (például magyarságtan, kozmológia, politikatudomány stb.) tekintetében számos megvilágító erejű tanulmány szerzője. A Tradíció évkönyv szerkesztője, az Északi Korona szerkesztőbizottságának tagja. Önálló kötete (Fejlődő létrontás és örök Hagyomány. Debrecen, 2005, Kvintesszencia Kiadó) a jelenkori civilizáció mulandó és válságos alapjainak feltárása mellett a Hagyomány örök, fényteli ideái felé orientálja az olvasót. Eddigi munkásságának részletesebb ismertetését ld. A magyar tradicionális iskola bibliográfiájában (Debrecen, 2008, Centrum Traditionis Metaphysicæ).

 

Becher, Walter (1912–2005)

Német konzervatív politikus, Othmar Spann tanítványa, a szudétanémetség pártfogója. 1967 és 1980 között a Keresztényszocialista Unió (CSU) színeiben a német Bundestag tagja, a szociálliberális koalíció által folytatott Kelet-politika határozott ellenzője. Fontos művei: Der Blick aufs Ganze. Das Weltbild Othmar Spanns (1985), Zeitzeuge. Ein Lebensbericht (1990, önéletrajzi műve).

 

Blackhirst, Rodney (sz. 1960)

Ausztráliában a bendigói La Trobe University oktatója. A platonikus és iszlám hagyományok vallási és metafizikai perspektíváit kutatja. Előadásai, írásai felölelik a reneszász művészet, a különböző kozmogóniák (különösen az archaikus görög), az iszlám és a Nyugat, valamint a hermetika tárgyköreit. Rendszeresen publikál a Sacred Web. A Journal of Tradition & Modernity, a Vincit Omnia Veritas folyóiratokban. Az ausztráliai Eye of the Heart. Journal of Traditional Wisdom szerkesztőbizottságának tagja. Legutóbb megjelent műve: Primordial Alchemy & Modern Religion. Essays on Traditional Cosmology (2008).

 

Buji Ferenc (sz. 1962)

Gondolkodó, fordító, szerkesztő. Egyrészt társadalmi, tudományos, filozófiai és politikai vonatkozásokban igyekszik érvényre juttatni a tradicionális szempontokat és megközelítéseket, a sophia perennis mértékét alkalmazva a modern világ legkülönfélébb jelenségeire. Másrészt a maga eredeti tisztaságában és magasrendűségében próbálja bemutatni a modern és polgári környezetéhez folyamatosan hasonuló kereszténységet, hogy az visszanyerhesse hűségét akár evangéliumi, akár történelmi értelemben vett önmagához. Harmadrészt pedig az egyetemes spiritualitást és annak legkiválóbb – elsősorban keresztény, muszlim és hindú – képviselőit igyekszik megismertetni a magyar olvasóközönséggel. Legutóbbi fordításkötete: A halhatatlanság virágfüzére. Részletek a Jóga Vászisthából (2011, Kairosz). Önálló művei: Az emberré vált ember (1999/2009, „Igen”/Kairosz); Magasles. Esszék és reflexiók a tradíció távlatából (2003, Kairosz); Az elfelejtett evangélium (2006, Kairosz). Eddigi tevékenységének részletesebb bemutatását ld. A magyar tradicionális iskola bibliográfiájában (id. kiad).

 

Burckhardt, Titus (1908–1984)

Svájci német nemesi család sarja, a híres művészettörténész, Jacob Burckhardt unokaöccse és a neves szobrász, Carl Burckhardt fia. Firenzében született, ifjúkorát Bázelben töltötte, ahol tanulmányai során megismerkedett Frithjof Schuonnal, ekkor kialakuló barátságuk és mély szellemi kapcsolatuk pedig é­­le­tük végéig kitartott. Egyike a legjelentősebb huszadik századi gondolkodóknak, a szakrális művészet, építészet és kultúra avatott ismerője, aki René Guénonhoz és Schuonhoz hasonlóan maga is áttért az iszlámra, Ibrahim Izz al-Din néven egy szúfi közösséghez csatlakozva. Néhány tanulmánya magyar fordításban is megjelent az Arkhé, az Axis Polaris folyóiratokban és a Tradíció évkönyvben, könyveit pedig a Stella Maris kiadó (Kristályparadicsom [Budapest, 1994]; Muszlim asztrológia [Budapest, 1994]), az Arcticus kiadó (Alkímia: Világkép és szellemiség [Budapest, 2000]; A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében [Budapest, 2000]; Chartres és a katedrális születése [Budapest, 2001]), valamint a Sophia Perennis kiadó (Bevezetés a szúfi doktrínába [Érpatak, 2005]) jóvoltából ismerhette meg a magyar olvasóközönség.

 

Coomaraswamy, Ananda Kentish (1877–1944)

A huszadik század egyik legkiválóbb művészet- és vallástörténésze, mindemellett a vallásos kultúrák, a vallásbölcselet, a metafizikai hagyomány legmélyebb alapjainak páratlan ismerője és a szó eredeti értelmében vett tudósa. Számos műve India, Srí Lanká és Indonézia művészetén keresztül mutatja be a művészet metafizikáját. Mindemellett intellektuálisan szinte beláthatatlan horizontokat felölelő tanulmányai egyedülállóan közvetítik a japán, tibeti vagy keresztény tradicionális művészetek és kultúrák által hordozott szakrális tudást. Angliában, majd életének utolsó harminc évében Amerikában dolgozott a bostoni Szépművészeti Múzeumban, ahol a keleti gyűjtemény felügyelője volt. Az igazi civilizáció megértéséhez nélkülözhetetlen tanulmánykötetei: Traditional Art and Symbolism (1977, szerk. Roger Lipsey), What is Civilisation? (1989), Transformation of Nature in Art (1956). Magyar nyelven számos tanulmánya megjelent például a Tradíció évkönyvekben, az Arkhé és az Axis Polaris folyóiratokban, illetve több kötete is napvilágot látott már: Hinduizmus és buddhizmus (Budapest, 1989, Európa), Keresztény és keleti művészetfilozófia (Budapest, 2000, Arcticus), Idő és örökkévalóság (Érpatak, 2004, Sophia Perennis). A jelen kötetben közölt írása szinte teljes mélységében feltárja a tradicionális pszichológia (pontosabban pneumatológia) alapjait.

 

Coomaraswamy, Rama (1929–2006)

Szívsebész, pszichiáter, katolikus pap. Édesapjához, A. K. Coomaraswamyhoz hasonlóan a metafizikai hagyomány képezte életének fő orientációs pontját. Orvosi, pszichiáteri, papi tevékenysége mellett született írói életműve főként a keresztény hagyományhoz kapcsolódik. The Destruction of the Christian Tradition (1972) című, rendkívül jelentős művében a kereszténységet illetően történeti és teológiai szempontból tárja fel a hagyományos értékek ellen irányuló modern befolyások romboló hatását. Magyar nyelven eddig megjelent tanulmányai közül néhány: A szenthagyomány „evolúciója”? A tanítás „fejlődése”? (Tradíció évkönyv, Debrecen, 1999, Kvintesszencia, 109–112. o.); Mit jelent pontosan a „hagyomány” kifejezés a kereszténységben? (Tradíció évkönyv, Debrecen, 2004, Kvintesszencia, 177–186. o.); A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra (Tradíció évkönyv, Debrecen, 2005, Kvintesszencia, 127–150. o.).

 

Evola, Julius (1898–1974)

Szicíliai (normann eredetű) nemesi családban született. Az egyik legjelentősebb tradicionális szerző-gondolkozó, valláskutató és filozófus. Fiatalkorában a művészet (festészet és költészet) felé orientálódott, legjelentősebb fiatalkori művei azonban filozófiai kérdésekkel foglalkoznak. E művek (például Az abszolút individuum teóriája és fenomenológiája (1924); vagy a magyarul nemrég megjelent Az individuum és a világ létesülése (1925 [2011, Kvintesszencia]) a filozófiatörténet kevéssé ismert, de jelentős állomását képviselik. Később a tradicionális szemlélet keretein belül intenzíven foglalkozott krizeológiával, társadalmi, történelmi és kulturális kérdésekkel, vallástörténettel, a gazdaságot és a tudományt meghatározó szemléleti keretekkel, mindenekelőtt pedig a különböző hagyományok metafizikai doktrínáival (főként a hermetikai–alkímiai hagyománnyal, a Grál--szellemiséggel, a buddhizmussal, a hindú és buddhista tantrajánával, illetve a taoizmussal). Magyarul megjelent könyvei közül néhány: Lázadás a modern világ ellen (1997, Kötet); A szexus metafizikája (2000, UR); A felébredés doktrínája (2003, Kvintesszencia); Emberek és romok (2005, Nemzetek Európája); A hermetikai tradíció szimbólumai, doktrínája és „királyi művészete” (2007, Arcticus); Meglovagolni a tigrist (2009, Persica).

 

Fondi, Roberto (sz. 1943)

Paleontológus, a természettudományok doktora. Szülővárosa az olaszországi Montale (Pistoia provincia). „Klasszikus gimnázium után 1968-ban diplomázik a sienai természettudományi karon. A puhatestűek összehasonlító anatómiájával foglalkozik, majd 1970-től a Sienai Egyetem Paleontológia karán tanársegéd. Megjelenik néhány, emlőskövületekről szóló tanulmánya, ám egyre inkább szembefordul az evolucionizmussal, s emiatt a tudományos folyóiratok szerkesztőségei is ővele. 1975-ben Tucumánba, Argentínába megy, ahol Alfredo Sacchetti, a Centro de Investigaciones Demogeneticas igazgatójának vezetése alatt a demogenetikus taxonómiát tanulja. Ezután felhagy az organizmusok filogenezisének hiábavaló kutatásával, és a típustani (tipológiai) kutatásnak szenteli magát. 1976-ban egy évig mikropaleontológiát tanít. A Centro Internazionale di Comparazione e Sintesi tagja, az Argentin Centrum olasz levelező tagja. Számos konferenciát, előadást tartott az evolucionizmus paleontológiai kritikájának témájában.” (In Roberto Fondi–Giuseppe Sermonti: Dopo Darwin. Milánó, 1980, Rusconi Libri, 341–342. o.) 1993-tól a Sienai Egyetem Földtani Tanszékének paleontológus professzora. Itt 1969 és 2011 között 63 publikációja dokumentált, 1980 óta jobbára az evolucionizmus (nem csak paleontológiai) kritikájának témájában, olasz, angol és francia nyelven. További könyvei: Organicismo ed evoluzionismo. Intervista sulla nuova rivoluzione scientifica (G. Monastra gondozásában, Padova/Róma, 1984, Il Corallo/Il Settimo Sigillo); La révolution organiciste. Entretien sur les nouveaux courants scientifiques (R. Chauvin előszavával, G. Monastra bevezetőjével; az Organicismo ed evoluzionismo teljesen átírt, francia kiadása; Párizs, 1986, Livre-Club du Labyrinthe); Università riformata o demolita? (Milánó, 2003, ASEFI).

 

Hamvas Béla (1897–1968)

„A legnagyobbak közül való magyar író, művei mindazonáltal bármely szépírónknál koherensebb, markánsabb, univerzálisabb gondolkodóra vallanak. Munkásságában az ősi szellemi hagyományokkal kapcsolatos kötetek száma nagyobb a kifejezetten irodalmi műveknél. A Hagyomány ideája esszéi jó részét meghatározza. Bizonyos, hogy Karnevál című regényének zsenialitása ugyancsak nem valósulhatott volna meg életének e vezérelve nélkül” (H. R. Új Forrás, 10. sz. [2008]). Minőségileg és menyiségileg is hatalmas életművének kiemelkedő művei közül néhány: Scientia sacra. Az őskori emberiség szellemi hagyománya (1943–1944, a Hagyomány ideájának egyik világviszonylatban legjobb összefoglalása), Karnevál (1948–1951, regény), Patmosz I–III. (1958–1964, esszékötet), Tabula smaragdina (1947–1950, kommentár a Tabula smaragdina tizenhárom mondatához, egyben bevezetés a belső alkímiába), Mágia szútra (1950), Az ősök nagy csarnoka I–IV. (1943–1968, különböző szellemi hagyományok fordítás- és kommentárgyűjteménye). Életművének kiadása jelenleg a huszonötödik (Levelek) ­kötetnél tart.

 

Heitger, Marian (sz. 1927)

Német neveléstudós, a Bécsi Egyetem tanára, a Klagenfurt-i Egyetem tudományos tanácsadó testületének elnöke, a Bécsi Katolikus Akadémia elnökhelyettese. Princípiumokra alapozódó tudományos pedagógiai koncepciója (prinzipienwissenschaftlichen Pädagogik) különösen nagy hangsúlyt fektet az ember önrendelkezésére (Selbstbestimmung). Főbb művei: Pädagogik ohne Bildung – Jugend ohne Perspektive? (1979), Beiträge zu einer Pädagogik des Dialogs (1983), Prinzipienwissenschaftliche Pädagogik (1987), Menschenrechte in der Erziehung – Erziehung zu Menschenrechten (1999), Systematische Pädagogik – wozu? (2003), Bildung als Selbstbestimmung (2004).

 

Horváth Róbert (sz. 1971)

Vallásfilozófus, fő kutatási területe a keleti metafizika, különös tekintettel az advaita védántára és a hindú tantrizmusra. A Tradíció évkönyv szerkesztője, az Északi Korona főszerkesztője. Szerteágazó eddigi tevékenységét Buji Ferenc foglalta össze a A magyar tradicionális iskola bibliográfiájában (Id. kiad.).

 

Jeszenszky Ferenc (1932–2011)

Fizikus, a természettudományok doktora, az MTA Kutatásszervezési Intézetének nyugalmazott főosztályvezetője, az Értelmes Tervezettség Mozgalom Egyesület alapító tagja és tiszteletbeli elnöke. Az 1990-es évektől intenzíven foglalkozott az evolúció-kritikával és a kreácionista teóriákkal, illetve az értelmes tervezettség kérdéseivel. E témákkal kapcsolatban számos előadást tartott, valamint több publikációja megjelent. Kiemelt figyelmet fordított a teremtés és a termodinamika kapcsolatára; a világ keletkezését illetően a „Big Bang” elképzeléssel szemben a „Big Popping out” teóriát képviselte. Fordítója William A. Dembski Intelligens tervezettség. Híd a tudomány és a teológia között című kötetének.

 

Koncz Zsuzsa (sz. 1975)

Pszichológus, az Életharmónia Alapítvány vezetője. Eddigi szakmai tevékenysége gyermekek és fiatalok lelki–szellemi kibontakozását segítő programok létrehozására, megvalósítására irányult. Jelenleg életvezetési, nevelési és pályaválasztási tanácsadással, életvezetési tréningek, táborok szervezésével és lebonyolításával, oktatással foglalkozik.

 

Kotogán Róbert (sz. 1977)

Pszichológus, az Életharmónia Alapítvány szakmai munkatársa. Oktatásfejlesztéssel, kutatási programok koordinálásával foglalkozik, továbbá humán és környezeti területen tanácsadói, csoportvezetői és módszerfejlesztő tevékenységet végez. Ezekre építve a társadalmi és környezeti harmónia gyakorlati megteremthetőségének lehetőségeit kutatja.

 
Latour, Sophie (sz. 1944)

A Bordeaux-i Egyetem Germanisztikai Intézetének docense. Kutatóként mindenekelőtt Leopold Ziegler műveinek feldolgozásával foglalkozik. Egyik fő munkája a Franziskus – der ökumenisch-ökologische Revolutionär (1982), amelynek társszerzője Prof. Dr. Hans Mislin. A jelen kötetben szereplő tanulmány is ez utóbbi témakörhöz kapcsolódik.

 

Lob, Josef (1902–1992)

Jogász, bíró, jogfilozófus. Othmar Spann tanítványa. Spann halálát követően, húsz éven át a bécsi filozófiai szeminárium vezetője, előadója, Walter Heinrich mellett a Gesellschaft für Ganzheitsforschung egyik emblematikus alakja; a Társaság helyettes elnöke (1957–1973), a Zeitschrift für Ganzheitforschung szerkesztője (1959–1971). Egyedülálló jelentőségű műveiben mind a modern természetjogot, mind a pozitivizmust meghaladóan fektette le az univerzalisztikus jogfilozófia alapjait. Eszerint a jog „a társadalom résztartalma, amely […] a metafizikai alapokon álló üdvrend részeként a jogkövetkezmények (szankciók) megszabásával kell, hogy biztosítsa a társadalom lehető legtökéletesebb időbeni kibontakozását.” (Naturrecht und Ganzheitliche Philosophie. Wien, 1962, 125. o.) Ennek szellemében olyan tematikumokat tárgyal, mint a büntetőjog, a családjog, az „emberi jogok”, a szabadság és uralom viszonyának illetve nem utolsósorban a tulajdonfogalom problematikája. Főbb művei: Eigentum in ganzheitlicher Sicht (1959), Freiheit und Herrschaft (1959), Über die Theorie der Strafe (1960), Naturrecht und Ganzheitliche Philosophie (1962).

 

Milward, Peter (sz. 1925)

Jezsuita pap és irodalomtudós. 18 évesen, 1943-ban belépett a jezsuita rendbe, majd klasszikus és angol irodalmat tanult a londoni Heythrop College-ban illetve Oxfordban. 1954-ben a rend Japánba küldte nyelvet tanulni, ahol befejezte teológiai tanulmányait és 1960-ban pappá szentelték. 1962-től a tokyiói Sophia University munkatársa, 1974-től pedig az egyetem Reneszánsz Intézetének alelnöke és az intézet folyóiratának szerkesztője. 1984-től nyugdíjaztatásáig az egyetem Reneszánsz Központjának igazgatója volt. Számos könyve jelent meg az angol nyelvről és irodalomról (ezen belül két fő kutatási területe William Shakespeare és Gerard Manley Hopkins munkássága), de esszéíróként is elismert mind Japánban, mind világszerte a reneszánsz irodalommal foglalkozó tudósok körében. Nyugdíjazása után továbbra is tart előadásokat és rendszeresen publikál a katolikus St. Austin Review hasábjain.

 

Murányi Tibor (sz. 1968)

A váci Piarista Gimnázium matematika-, fizika- és filozófiatanára. Kutatási területe a természettudományos világkép kevéssé feltérképezett sajátosságai, a tudomány szemléletmódjának befolyása a gondolkodás és a kultúra többi területére.

 

Nasr, Seyyed Hossein (sz. 1933)

Napjaink egyik legkiválóbb muszlim vallástudósa, jelenleg a George Washington Egyetem iszlám tanszékének professzora, korábban pedig az iráni Királyi Filozófiai Akadémiát vezette Teheránban. A perennialista iskola egyik legnevesebb képviselője napjainkban. Számos, az iszlám művészetekkel, tudományokkal, a tradicionális spiritualitással kapcsolatos kötet és tanulmány szerzője (például: An Introduction to Islamic Cosmological Doctrines [1964], Islamic Studies. Essays on Law and Society, the Sciences, and Philosophy and Sufism [1967], Islamic Art and Spirituality [1987], Islam. Religion, History, and Civilization [2003]). Magyar fordításban több írása is megjelent a Tradíció évkönyvekben, illetve az Axis Polariscímű folyóiratban. Ember és környezetének kapcsolatával foglalkozó kötetei a világon egyedülálló módon – valóban szellemi, metafizikai perspektívákban – a környezeti, ökológiai válság legmélyebb gyökereit tárják fel (lásd például: The Encounter of Man and Nature. The Spiritual Crisis in Modern Man [1968] vagy Religion and the Order of Nature [1975]). További a tradicionális tudással és tudományokkal kapcsolatos kötetei: Knowledge and the Sacred (1981), The Need for a Sacred Science (1993).

 

Northbourne, Lord (1896–1982)

Született Walter Ernest Christopher James, az angliai Kentben lévő Northbourne negyedik bárója. Mezőgazdász, pedagógus, fordító és mind a mezőgazdaság, mind az összehasonlító vallástudomány területét kiválóan ismerő író. 1940-ben, Look to the Land című nagy hatású kötetében a világon elsőként bevezette a „biogazdálkodás” fogalmát, egy gazdaság mint „organikus egész” irányítására vonatkoztatva. Marco Pallis révén ismerte meg a tradicionális gondolkozók műveit, amelyek közül többet angol nyelvre fordított (például René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című munkáját, illetve Frithjof Schuon, Titus Burckhardt egy-egy művét). Rendszeresen publikált a Studies in Comparative Religion folyóiratban. További kötetei: Religion and the Modern World (1963), Looking Back on Progress (1970).

 

Oldmeadow, Kenneth Harry (sz. 1947)

Ausztráliában a bendigói La Trobe University munkatársa. Kutatási területei: a perennialista iskola (Guénon, Coomaraswamy, Schuon stb.), a modernitás kritikája, a keleti és nyugati tradíciók találkozási pontja, a vallások és a környezetvédelem kapcsolata, klasszikus hollywoodi filmek. Az utóbbi évtizedben kiterjedt publikációs tevékenységet folytatott különböző folyóiratokban, mint például a Sacred Web (Vancouver), Sophia (Washington DC) és az Asian Philosophy (Nottingham, UK). Szerkesztője volt a The Betrayal of Tradition. Essays on the Spiritual Crisis of Modernity (2005) című kötetnek. Művei: Traditionalism. Religion in the Light of the Perennial Philosophy (2000); Journeys East. Western Encounters with Eastern Religious Traditions (2004); Light from the East. Eastern Wisdom for the Modern West (2007); Abhishiktananda. A Christian Pilgrim in India (2008); Mediations. Essays on Religious Pluralism and the Perennial Philosophy (2008); Occultism & Religion. In Freud, Jung and Mircea Eliade (társszerző Mateus Soares de Azevedóval, 2011).

 

Romig, Friedrich (sz. 1926)

A Bécsi Közgazdasági Egyetem docense, az Aacheni Műszaki Főiskola és a Grazi Egyetem vendégdocense. Walter Heinrich tanítványa. Korábban az OMV, az osztrák olaj- és vegyipari társaság tervezési igazgatója. 1992 és 1994 között a Sankt Pölten-i egyházmegye európai képviselője illetve az Osztrák Püspöki Konferencia Európai Bizottságának tagja. Számos gazdasági és politikai témájú kötet szerzője. A Caspar vonSchrenck-Notzing által kiadott Lexikon des Konservatismus (1996) egyik fő munkatársa. Főbb művei: Wirtschaft der Mitte (1955), Theorie der wirtschaftlichen Zusammenarbeit (1966), Die ideologische Elemente in der neoklassischenTheorie (1971), Um das Reich Gottes? Vier Traktate über den Konservativismus (2 kötet) (1993), Die Rechte der Nation (2002).

 

Sermonti, Rutilio (sz. 1921)

Író, esszéista, ügyvéd. A politikatudomány, a történettudomány, a szociológia, az ökológia és az őslénytan kiváló művelője. Szűkebb és tágabb értelemben ökológiával kapcsolatos művei: Il prezzo della salvezza (1983); Noi e loro. Storie di uomini e animali (1985); Rapporto sull’evoluzionismo (1985). Az ember, a környezete és önmaga (L’uomo, l’ambiente e se stesso, 1992) című könyvében – amelyet bízvást ajánlhatnánk kötelező olvasmányként korunk bármely középiskolájának vagy egyetemének – az univerzális értékek feltárását és megőrzésük fontosságát előtérbe helyezve foglalkozik az ökológia tárgykörével. Könyvein kívül számos cikk, esszé és különlenyomat szerzője. A Gruppi Ricerca Ecologica és a Fare Verde szervezetek elnöke.

 

Sherrard, Philip (1922–1995)

Brit származású filozófus, teológus, költő, fordító. A Cambridge-i Egyetemen tanult történelmet. Ezt követően 1946-ban katonaként jutott el Görögországba, a görög kultúra és a keleti kereszténység már ekkor nagy hatást tett rá. Később a Londoni Egyetemen görög költészettel foglalkozott, e témakörből szerzett doktorátust. Angol nyelvre fordította a Filokáliát, a görög keresztény szerzetesi szövegek gyűjteményét. Irodalmi, teológiai, metafizikai kérdéseket tárgyaló írásai mellett könyveiben a környezeti válság okaival, megoldási lehetőségeivel foglalkozik. A jelenkori problémák kezeléséhez egy hiteles keresztény válasz szükségességét hangsúlyozza. A környezeti válság megoldásához vezető út első lépését pedig – Seyyed Hossein Nasrhoz hasonlóan – egyedül egy szakrális kozmológia újrameghatározásában látja. Ökológiai vonatkozásokban megkerülhetetlen könyvei: The Rape of Man and Nature. An Enquiry into the Origins and Consequences of Modern Science (1987); The Sacred in Life and Art (1990); Human Image: World Image. The Death and Resurrection of Sacred Cosmology (1992).

 

Simonyi Gyula (sz. 1953)

Matematikus, közgazdász, hitoktató, informatikus, ökológus, a BOCS Alapítvány elnöke. „1975 óta az evangéliumi erőszakmentesség, a jövő generációk, szegények és elnyomottak iránti felelősség alapján elsősorban az ökológia filozófiai, etikai, nevelési, szociális oldalaival foglalkozik, nem-anyagi gazdagságra, nem-fogyasztói boldogságra törekszik tanítani.” (Környezetvédelmi Lexikon) 1977 óta szervezi indiai dzsungeliskolákban törzsi és kaszton kívüli szegény lányok oktatásának magyarországi támogatását. A békemozgalmi, környezetvédelmi, emberi jogi, szociális, nemzetközi fejlesztési erőfeszítések közös alapvető kérdésében, a túlnépesedés és családtervezési kompetencia tabutémáiban tart képzéseket. Publikációit és munkáját az 1995 óta működő http://bocs.eu weboldalon lehet megismerni.

 

Spann, Othmar (1878–1950)

Osztrák közgazdász, szociológus, filozófus. 1909-től a Brünni Műszaki Főiskola, majd 1919-től 1938-ig a Bécsi Egyetem professzora. Hatalmas rendszeralkotó gondolkozó, akinek művei a szellemtudományok csaknem teljes spektru­mát felölelik és egységes összefüggő egészet képeznek. Az univerzalizmus, az Egész (Ganzheit) tanának huszadik századi megalapozója. A német romantika – különösen Adam Müller – társadalomtudományi műveinek újrafelfedezője, a húsz kötetes Herdflamme sorozat és a Ständisches Leben. Blätter für organische Gesellschafts- und Wirtschaftslehre című társadalmi–gazdasági folyóirat szerkesz­tője. Tevékenysége folytán nemcsak szűkebb hazájában, hanem azon túl is szé­­­­les körben ismerték illetve elismerték. Magyarországon is számos követője akadt. Életének utolsó évtize­dét politikai száműzetésben töltötte. Legfontosabb művei: Die Haupttheorien der Volkswirtschaftslehre auf lehrgeschichtlicher Grundlage (1911); Kurzgefasstes System der Gesellschaftslehre (1914); Fundament der Volkswirtschaftslehre (1917); Der wahre Staat (1921); Tote und lebendige Wissenschaft (1921); Kategorienlehre (1924); Der Schöpfungsgang des Geistes (1927); Gesellschaftsphilosophie (1929); Geschichtsphilosophie (1932); Erkenne Dich selbst (1935); Naturphilosophie (1937); Religionsphilosophie auf geschichtlicher Grundlage (1947); Kunstphilosophie (1973).

 

Vukics András (sz. 1979)

Fizikus, jelenleg az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, korábban a párizsi École Normale Supérieure növendéke, majd a Leopold-Franzens-Universität Innsbruck elméleti fizika intézetének munkatársa. A hivatalos tudomány mellett illetve azt meghaladóan fő érdeklődési területét a tradicionális metafizikában megalapozott tudományfilozófia és megismeréselmélet képezik. Írásaiban a tradicionális szemléletmód és a szakrális tudományok bemutatása révén a modern tudomány pozitív kritikájára törekszik.

 

Az univerzalista iskola rövid bemutatása (Berkó Dániel)

Mai ismeretlensége okán érdemes egy rövid kitekintést tenni és néhány szóban összefoglalni a német szellemiség transzcendens irányultságú gondolkozói hagyományát képviselő iskolát. A bécsi univerzalista iskola Othmar Spann (1878–1950) tevékenysége nyomán született az első világháború utáni években. Az iskola tagjainak alapvető célkitűzése, hogy az individualizmussal és a modern tudomány „kauzális–mechanisztikus” szemléletmódjával szemben az igazi európai tradíció (Platón, Arisztotelész, Plótinosz, Aquinói Szent Tamás) illetve a német idealizmus és romantika (Fichte, Schelling, Hegel, Baader, Novalis) szellemi öröksége alapján újra felélesszék az univerzalizmus gondolatkörét, feltárva az ember és a természet világának egészleges (ganzheitlich) arculatát. Spann tanítványai közül – a teljesség igénye nélkül – kiemelhetők Wilhelm Andreae (1888–1962), Hans (Karl Anton) Riehl (1891–1965), Jakob (Mathias) Baxa (1895–1979) és Walter (Adolf Franz) Heinrich (1902–1984).

A két világháború közötti Magyarországon az univerzalizmus hatása elsősorban az elméleti közgazdászok körében érvényesült. Heller Farkas (1877–1955) – a korszak egyik vezéregyénisége – valamint Karg Norbert és Takaróné Gáll Beatrix (1894–1980) is elmélyülten foglalkoztak Spann közgazdasági eszméivel. Az iskola legjelentősebb hazai képviselője Surányi-Unger Tivadar (1898–1973), aki tantörténeti kutatásai révén kapcsolódott az iskolához, s akinek normatív jellegű gazdaságpolitikai koncepciója lényegében univerzalisztikus alapokon állt. Ugyanakkor Erődi-Harrach Béla (1882–1956), Dékány István (1886–1965) és Guóthfalvy Dorner Zoltán (1897–1980) műveiben is találhatók az univerzalizmussal rokon gondolatok. Továbbá ki kell emelnünk Kisléghi Nagy Dénest (1884-1985), akinek kiváló monográfiája csaknem teljes körű áttekintést nyújt e tanrendszerről.

A második világháborút követően az iskola Walter Heinrich vezetésével – egyszersmind Leopold Ziegler (1881–1958) szellemi örökségét is ápolva (Heinrich Ziegler egyik „fogadott fia” volt) – folytatta tevékenységét. 1957-ben megalakult a Gesellschaft für Ganzheitsforschung (Az Egészkutatás Társasága), amelynek elsőleges feladata – technicizált korunk szellemi impotenciájával szemben – „a mai társadalom feladatainak átszellemítése és egészleges szinopszisa”, mégpedig olyan örökérvényű felismerések alapján, amelyek „évezredeken keresztül az emberiség elidegeníthetetlen szellemi tulajdonát képezték” (Zeitschrift für Ganzheitsforschung, I. évf. 1957. 7. sz. 10. o.). Az univerzalista iskola kiemelt figyelmet szentel „a személyiség problémájának”. „A technika, a termelékenység és az életszínvonal növelése lett a modern haladás credoja. Kultúránk egésze csaknem kizárólag a természet racionális leigázására irányul, ennek eredményeképpen a gépezetek uralmát, a kollektivista tendenciák előretörését illetve a személyiség elértéktelenítését szolgálja. Némileg leegyszerűsítő formulával talán azt mondhatnók, hogy az egészkutatás tulajdonképpen az ember, a személyiség mibenlétének újrafelfedezésével foglalkozik. »Personare« annyi, mint áthangzani, megszólítani; a személyiség annyi, mint egy helyesen tagolt emberi társadalomban, az emberi természet mélységéből fakadó és a voltaképpeni emberi lét valódi rendeltetésére való »megszólítás«.” (Uo. 13–14. o.).

Folyóiratuk, a Zeitschrift für Ganzheitsforschung – mely 2006-ban szervezeti illetve pénzügyi okok miatt megszűnt – ennek megfelelően rendkívül szerteágazó tematikával bír, amely az emberi tudás szinte valamennyi aspektusát felöleli: közgazdaságtan (gazdasági integráció, fejlesztéspolitika, konjunktúraelmélet, lakáspolitika, vállalatgazdaságtan stb.), technológia, pszichológia, antropológia, ökológia, társadalom- és történelembölcselet, művészettörténet és művészetfilozófia, zeneelmélet, természet- és vallásfilozófia, ontológia és metafizika.

A társaság jelenlegi elnöke J. Hanns Pichler, a Bécsi Közgazdasági Egyetem (Wirtschaftsuniversität Wien) emeritus professzora, a Harvard Egyetem vendégprofesszora, a nemzetközi fejlesztéspolitika, a nemzetközi pénzügyek elismert szakér­tője, az Osztrák Kis- és Középvállalkozások Kutató Intézet (KMU Forschung Austria) elnöke, egyúttal a magyarországi Szent György Lovagrend tagja. Eddigi pályája során számos tanácsadói tisztséget töltött be olyan nemzetközi szervezeteknél, mint a World Bank, az UNIOD, a China Scholarship Council vagy az International Council for Small Businesses. Szerkesztője és kiadója az Othmar Spann oder die Welt als Ganzes (1988) című kötetnek.