A materiális világ esszenciálisan szellemi világ. Mit jelent az, hogy »szellemi«? Azt, hogy szubtilisebb, mint az anyagi? Ezt is, de nem ez a lényeg. A világ akkor szellemi, ha tudati természete az átélésben nyilvánvalóvá válik.

László András

 

 

„A lég, a fellegek, az erdő,
Mikéntha minden zengene…
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szívemmel van tele.

És mintha mind lobogna, égne;
Rajongna, élne szikla, rög…
Állat, virág, fa, sőt az ember
Érezne tégedet, Örök!…

[…]

És mintha mind belém ömölne,
Az óceán s a csillagok,
Szín és sugár, dal, illat, éter:
Úgy érzem, én minden vagyok."

Komjáthy Jenő: Az örök dal (részlet)

 

 

„A Rig-véda azt tanítja, hogy Isten az egész természetben felismerhető – a hegyekben, dombokban, folyókban. »Az egyetlen szellem rajtam keresztül áramlik.« Amikor egy hegyen állva nem tudod, hol végződik a hegy, s hol kezdődik a tested, az az igazi imádság. Amint lélegzel, az egész természet lélegzik. Mikor kiengeded a levegőt, az egész hegy minden völgyével együtt a fuvallatokban lélegzik ki. Amint belélegzel, az univerzális életerő pránájának teljessége járja át a tested, csakúgy, mint a völgyeket, a folyókat, a hegyeket. Ez az egyedüli helyes kapcsolat a természettel.”

Szvámí Véda Bháratí

 

 

 

 

Rámakrisna

 

A bárányok között
nevelkedett tigris

 

 

Egyszer egy birkanyájat megtámadott egy vemhes nősténytigris, és egyetlen szökelléssel a nyáj kellős közepén termett. Ám abban a pillanatban egy közelben tartózkodó vadász nyílvesszője találta el, de még mielőtt kiadta volna páráját, világra hozta kölykét. A jószívű birkák gondjukba vették a kis tigriskölyköt, és közösen nevelgették, a bárányokkal együtt szoptatták. Később aztán, mikor a kis tigris látta, hogy a bárányok a füvet tépik, ő is követte példájukat; mivel a juhok bégettek, és a tigris úgyszintén megtanult bégetni. Ilyen módon a tigriskölyök nem tigrisként cseperedett fel, hanem a birkákhoz hasonlóan. Ha a nyájat ragadozók támadták meg, ő is a nyájjal együtt menekült.

Egy nap a nyáj közelében ólálkodott egy másik tigris, és amint éppen azon morfondírozott magában, hogy melyik birkát ragadja el, csodálkozva vette észre a legelésző tigrist. Ahogy közelebb ment hozzá, a birkaként nevelt tigris félelmében elkezdett bégetni és megpróbált elmenekülni előle. Ám az igazi tigris megragadta, elvitte egy folyó szélére, és azt mondta neki:

 


Két tanulmány egy tigrisről (1570–1580 körül)

 

„Nézd csak meg magad, és hasonlítsd össze kerek pofádat az enyémmel: látsz bármi különbséget? Te éppen olyan tigris vagy, mint én! Neked nem a füvet kell tépkedned; a te eledeled a hús!” A fűevő tigris azonban nem hitt a másiknak. Nagy nehézségek árán az igazi tigris végül is meggyőzte, hogy mindketten ugyanabból a fajból valók. Akkor aztán adott neki egy darab húst, de a másik még csak hozzáérni sem volt hajlandó. Újra csak bégetni kezdett, és kereste, hol találhatna magának füvet. Végül azonban az igazi tigrisnek sikerült beleerőszakolnia egy falat húst; s ő, ahogy megérezte a vér ízét, azonnal feladta a fűevést és a bégetést, s felismerte, hogy ő nem birka, hanem tigris. „Micsoda szégyen: eddig a birkákkal éltél és velük együtt tépkedted a füvet!” A fűevő tigris erre valóban elszégyellte magát, aztán követte az igazi tigrist, és hasonlóvá vált hozzá.

Az emberi lélek Isten gyermeke, ő azonban ezt nem tudja, s ezért úgy él, mint egy hétköznapi halandó. Füvet enni annyi, mint örömet találni az élvezetekben és a birtoklásban; bégetni és elfutni annyi, mint hasonlóan viselkedni a hétköznapi emberekhez; elmenni egy igazi tigrissel annyi, mint menedéket keresni egy gurunál, aki felébreszti az ember szellemi tudatosságát s akinek hatására felismeri, hogy az ő rokonságába tartozik; meglátni az embernek a saját arcát annyi, mint megismerni önnön Valóját. [*]

 

Fordította: Buji Ferenc

 

Jegyzet

[*] A szöveget a fordító engedélyével közöljük. Első önálló megjelenés. – A szerk.