„A materiális világ esszenciálisan szellemi világ. Mit jelent az, hogy »szellemi«? Azt, hogy szubtilisebb, mint az anyagi? Ezt is, de nem ez a lényeg. A világ akkor szellemi, ha tudati természete az átélésben nyilvánvalóvá válik.”

László András

 

 

„A lég, a fellegek, az erdő,
Mikéntha minden zengene…
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szívemmel van tele.

És mintha mind lobogna, égne;
Rajongna, élne szikla, rög…
Állat, virág, fa, sőt az ember
Érezne tégedet, Örök!…

[…]

És mintha mind belém ömölne,
Az óceán s a csillagok,
Szín és sugár, dal, illat, éter:
Úgy érzem, én minden vagyok."

Komjáthy Jenő: Az örök dal (részlet)

 

 

„A Rig-véda azt tanítja, hogy Isten az egész természetben felismerhető – a hegyekben, dombokban, folyókban. »Az egyetlen szellem rajtam keresztül áramlik.« Amikor egy hegyen állva nem tudod, hol végződik a hegy, s hol kezdődik a tested, az az igazi imádság. Amint lélegzel, az egész természet lélegzik. Mikor kiengeded a levegőt, az egész hegy minden völgyével együtt a fuvallatokban lélegzik ki. Amint belélegzel, az univerzális életerő pránájának teljessége járja át a tested, csakúgy, mint a völgyeket, a folyókat, a hegyeket. Ez az egyedüli helyes kapcsolat a természettel.”

Szvámí Véda Bháratí

 

 

A tudatökológiáról

Horváth Róbert: A tudatökológia alapelvei

A tudatökológia nem egy irányzat a számos ökológiai irányzat között, és nem is egy ága az ökológiának. Inkább – eltérően az irányzat szó legfelszínesebb jelentéseitől – egy irányvonal, amely minden ökológiai irányzatban és diszciplínában hasznosítható, mely komolyan veszi. Éppúgy az ökológia úgynevezett sekélyes formái, mint a „mélyökológia” számára. A biológiai ökológia képviselői lényegében ugyanúgy alkalmazhatják az alapelveit, mint a társadalomökológia vagy ökofilozófia művelői. A lényeg, hogy értsék a fő elveit, belássák a fontosságukat, majd pedig következetesen alkalmazzák a saját gyakorlatukban, anélkül, hogy megmásulnának és a szaktudás tompítaná hangsúlyosságukat.

Horváth Róbert: Bevezetés a tudatökológiába

Az ökológia fentebb említett, kellően átfogó és pontos meghatározása lehetővé teszi egy új fogalom, a tudatökológia bevezetését. Konkrétan az, hogy az oikosz bármilyen kiterjedésű lehet, de tudatosítottnak kell lennie. (Minden valódi tudatosítás bensőségessé és bensővé tétellel jár együtt.) Sajnos csak remélni tudjuk, hogy a fogalommal nem járulunk hozzá a specializálódás és a megélhetési elaprózódás jelenségéhez – az ökológiai diszciplínák felesleges sokasításához. Reményünk annyiban megalapozott, hogy a tudatökológia nem pusztán egy új ökológiai irányzat, nem egy tudományág, nem egy aldiszciplína. Inkább egy átfogó és markáns irányvonal, amelynek az ökológia minden verziója számára van mondanivalója. Elméletileg az ökológia valamennyi formája végezhető a tudatökológia elvei szerint.

Laki Zoltán: Az érzékek igazsága

Nyilvánvaló, hogy a fizikai világ – bármilyen szinten és mélységben tekintünk rá, a szubatomi dimenziótól a csillagrendszerekig – érzéki minőségekből épül fel: szín és alak, hang, tapinthatóság, íz és illat alkotja. Minden élő és élettelen létező a maga közvetlen, megnyilvánult létében e minőségek komplex egységeként ragadható meg. Ezek azonban az érzékelő tudathoz tartoznak, az adott tudati-érzékelési funkció esszenciális természetét tükrözik. A szín, az alak, a látható tér vagy a fizikai fény például kizárólag a látásban, a látással összefüggésben, a látó tudatosság egy specifikus vetületeként és módozataként létezik. Ugyanez érvényes a többi érzékre és azok tárgyaira is. Ezért a kérdésre, hogy miből van a világ, csak azt felelhetjük: tudatból van, szubsztanciális alkotóeleme maga a tapasztaló tudat (…).


(A fényképet készítette: Lerch András ©)

 

A saját tapasztalaton alapuló, előzetes ítéletektől mentes szemlélet minden olyan megközelítés sajátja kell, hogy legyen, amely az igazság megismerésének és képviseletének az igényével lép fel. Különösen igaz ez a természeti-fizikai valóságot leírni szándékozó „világi” felfogások esetében, amelyek a vallásos vagy teológiai állásponttal szemben éppen az elfogulatlanságra, a közvetlenül átélt valóság iránti hűségre hivatkoznak. Minthogy itt a vizsgálat tárgya az emberi tapasztalat szintjén is közvetlenül megfigyelhető, ez a hozzáállás a maga keretei között jogosult. Azonban a közvetlenség elvét komolyan kell vennie az embernek. Ha ezt komolyan veszi, be kell látnia és el kell fogadnia, hogy a létezés saját tudati önátéléseként ragadható csak meg. Ily módon teljességgel irreális minden olyan világértelmezés, amely éppen a közvetlen tapasztalás és a megismerő tudat segítségével akar bizonyítani – vagy akár csak felvetni – egy olyan létezőt és létet, amely kívül esik a saját tudat világán. Ennek megfelelően a tudományos vagy hétköznapi „materialista” nézetek – vagyis mindazon nézetek, amelyek bármilyen értelemben egy tudattól független valóság meglétét tételezik – a legkevésbé sem realisták, és a szigorú tapasztalati realizmus vonalán soha nem is képesek saját állításaikat igazolni.
 

Róbert Horváth: The platform principles of consciousness-ecology

Consciousness-ecology is not one school among the several schools of ecology, and not a branch of ecology, either. Rather – at variance with the most superficial meanings of the word ‘school’ – it is an orientation, applicable in every school and discipline of ecology that takes it seriously. For the so-called superficial forms of ecology and for “deep ecology” alike. The representatives of biological ecology may apply its platform principles in essentially the same way as the scholars of socioecology or ecophilosophy. The only important is that they understand its main principles, they acknowledge their importance, and then they consistently apply the principles in their own practice, without their being altered or their emphasis dulled by expertise.

Róbert Horváth: Grundsätze der Bewusstseinsökologie

Bewusstseinsökologie ist weder eine der vielen Richtungen noch ein Zweig der Ökologie, sondern im Unterschied zur platten Sinngebung des Wortes „Richtung” vielmehr eine Richtlinie, die, ernst genommen, in jeder ökologischen Richtung und Disziplin nutzbar gemacht werden kann – also ebenso wohl für die so genannten seichten Formen der Ökologie, wie für die „Tiefenökologie”. Ihre Grundsätze können von Vertretern der biologischen Ökologie im Grunde genommen genauso angewendet werden, wie von den Vertretern der Gesellschaftsökologie oder Ökophilosophie. Entscheidend ist nur, dass die Hauptsätze verstanden, die Tragweite derselben erkannt und sie nachher in der eigenen Praxis folgerichtig angewendet werden, ohne jegliche änderung bzw. ohne dass das jeweilige Fachwissen die Kraft dieser Grundsätze abschwächt.

Kezdőlap | Ars Naturæ folyóirat | Tudatökológia | Kilátópontok

Copyright © 2012–2017. All Rights Reserved.