Ars Naturae 22. szám

A modern ember úgynevezett „fejlődésének” belső története – amely a hagyományos ember történelmi hátteréből bontakozott ki, aki egyszerre őse az időben és központja a térben – a középponttól és a tengelytől való fokozatos eltávolodás a küllőkön keresztül a peremig, ahol a modern ember lakozik. De ahogyan minden perem feltételezi a küllőket, amelyek összekötik a kerék tengelyével, úgy maga az emberi létezés ténye is feltételezi a középpont és a tengely jelenlétét, és így minden kor emberének elkerülhetetlen kapcsolatát az Emberrel mint olyannal, az anthroposzszal, vagy a szúfizmus al-inszán al-kámiljával, ahogyan az volt, van és lesz, minden külső változáson és átalakuláson túl.

A tradicionális művészet – szent könyv, hősköltemény, népművészet, rítus és minden kapcsolódó mesterség – nyelve szimbolikus; és mivel természetéből adódóan szimbolikus, nem egyéni invención, közmegegyezésen vagy puszta szokáson alapul, univerzális nyelvről van szó. A szimbólum egy közvetítendő idea utánozható formájának – mely magának a műalkotásnak a formai oka – a körülményektől függően hangban, alakban, színben vagy gesztusban történő anyagi megtestesülése.

A témákból:

- Szent növények
- Az ökofilozófia különlegessége
- Anakronizmus-e a kézművesség?
- Gondolatok a művészet lényegéről és hatásáról
- A szimbólumok és rítusok szerepéről, alkalmazásáról
- A város születése a természet szelleméből
- Egyén és közösség hagyományos és modern kontextusban