Ars Naturae 1–2. szám

Ha az ember annyira megfosztotta életét minden lényegtelentől, annyira levetette a sikert, a tömeget, üres fecsegést, hazugságot, felületet, és annyira elmerült a természetben, hogy megtalálta benne az őselemeket, magát a forrásvízszerűen tiszta életet – az intenzív boldogság állapotába ért. Ez az elíziumi állapot. (…) Az elíziumi állapotban találkozik az ember az örökkel.

A harmónia hiánya az ember társadalommal és környezettel való kapcsolódásában, a mérhetetlen szennyezettség csak leképeződése annak a diszharmonikus, rendezetlen állapotnak és elszennyezettségnek, amely szubtilisabb szinteken, sokkal nagyobb kiterjedésben még hangsúlyosabb.

♦ Ember és természet
♦ Ökológiai válság és civilizáció
♦ Környezeti nevelés